Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.
Rokon irodalmakból - Yahya Kemal Beyath versei
ITRI 1 Rifki Melúl Mericsnek 2 Itriről véneink regélik rég: 0 a mi szép zenénk igaz szentje, Elragadván e nép szivét-lelkét 0 a hajnal királya, felkentje. Hány, de hány ünnepen, korán reggel, Ágyudörgés-szerű zengzetekkel Nagyszerű, szent tanát nekünk zengte! Lásd: Budáról, Irak s Egyiptomból, Hódoló, messzi tartományoktól Szél hozott dalt hazánkba távolból, Hangzatot száz tavasz virányából. S Itri felfogta létünk csodáját, Századok büszke históriáját Vén platánfák levélzúgásából. Szép zenéjében ott a hit fénye, Eletünk áradó iramlása, Boszporusz s Tundzsa égi kéksége, Bővizű Eufrátesz világlása. Hány, de hány hang zenél: egünk, földünk, Bánatunk, vágyaink, dicsőségünk, életünk tükröző, korunk mása. Olykor-olykor Nevá 3 zenéjéből, Mely hol árad, hol épp puhán járdái, Szép Nevá szárnyalása elbűvöl S pirkadat kél kelet határában; Szót ha szól, mindenik betűjéből, Szót agából s az éj sötétjéből Lelki fény gyúl az éj homályában. Tán irigy volt a balsors ejóra, Elveszett már e szép zenék ezre, Húsz maradt csak meg az utókorra, Miknek immár a Nát 4 a legszebbje. Hogyha síp sípol, üstdob ha dobban, Gyorsuló mevlevi hangzatokban, Felhat az Ajin 5 a magas mennybe.
