Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.

Seminarium ecclesiae - DUBSKY MERCÉDESZ: Fejezetek az Aszódi Evangélikus Egyház Algimnáziumának történetéből 1863-1912

sítottak. Növendékeik szellemi képességein túl jellemüket is igyekeztek formálni. „Senki sem lehet valódi gimnáziális tanító, aki nem egyszersmind nevelő a szó legnemesebb értelmében"

5 - írta Szelényi könyvében. 1886-ban jelent meg nyomtatásban az evangélikus középiskolák utolsó autonóm tanterve. Kidolgozásában jelentős része volt a budapesti evangélikus gimnázium tantestületének, különösen Böhm Károlynak. Ezen dokumentum az állami tantervvel több pontban megegyezett, helyenként kiegészítette azt. Gyakorlati bevezetésére azonban nem került sor, annak ellenére, hogy az 1884. évi egyetemes közgyűlés jóváhagyta. Ennek oka az volt, hogy az iskolák többsége igényt tartott az állam támogatására, melynek feltétele az állami tanterv elfogadása volt. Mivel az „államsegély" nélkülözhetetlen volt a fennmaradáshoz, így önállósulási törekvéseik gyakran elméleti síkon maradtak meg. Mevelési alapelvek Az állami tanterv bevezetése egy évig átmeneti jellegű volt, majd véglegesen elfogadták. Mindez nem jelentette az evangélikus szellemiség és autonómia felszámolását. A tanári kar egyetértett abban, hogy az oktatáson kívül nagy hangsúlyt kell fektessenek tanulóik nevelésére. Figyelemmel kísérték iskolán kívüli életüket. A szállásadókkal - aki a szorgalmi időszakban gyakorlatilag a szülőt helyettesítette - állandó kapcsolatban álltak, nemegyszer személyes látogatást tettek tanítványaiknál. A szállásadótól elvárták, hogy kísérje figyelemmel a gyermek testi, lelki fejlődését. Vigyázzon rá, óvja a rossz társaságtól és az erkölcstelen dolgoktól. Ne engedje a gyermeket az utcán kóborolni. Nyáron este Vi8, télen Vi 7 után csak kísérettel közlekedhettek az intézmény tanulói. A felnőtt teljes felelősséggel tartozott lakója tanulmányi előmeneteléért. Rendszeresen számon kérte a házi feladatokat. A szállásadó felelt azért is, hogy a diák hiánytalan felszereléssel jelenjen meg az órákon. Elvárták a „pártfogótól", hogy ügyeljen a gyermek egészségi állapotára. Felügyelje a tisztálkodását, ellenőrizze a lakószobák tisztaságát. Az iskola is sokat tett tanulói egészségének megőrzése érdekében. Minden évben beszámoltak a diákok egészségi állapotáról, amely általában jó volt. Az orvosok rendszeresen vizsgálták őket, az akkor már létező védőoltásokban részesítették mindegyiket. Télen a Galga árterére vitték a gyerekeket korcsolyázni, sőt azzal is foglalkoztak, hogy az úszásoktatás céljára valamiféle megoldást kellene találni, mivel a Galga fürdésre nyáron jó volt, de úszni nem lehetett benne. A szülőkkel szemben is hasonló elvárásokat támasztottak. Úgy vélték, a gyermek fejlődése érdekében elengedhetetlen az összhang a családi és az intézményes nevelés között. Család és iskola támogatta, megerősítette egymást törekvéseikben. Ennek érdekében a szülők rendszeres tájékoztatást kaptak gyermekükről (szorgalom, magatartás, tanulmányi eredmény stb.). A tantestület rendszeresen tartott értekezleteket, ahol minősítették a tanulók munkáját, és ezek eredményeiről a szülők külön értesítést kaptak.

6