Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - MÁNYOKI JÁNOS: A bárd éle

Szlavszk. Egykori nevén Heinrichswalde. Ötezer lakos. Tizenöt kilométernyire - túl a Memelen - már Litvánia. A háború előtt hétezer lelket számlált az evangélikus egyházközség: háromezerötszázan lakták a falut, háromezerötszázan pedig tanyákon éltek. Most nyolcvan lutheránus van. A folyamatosságot három-négy személy jelenti: a háború végén - gyerekként - koldulni mentek Litvániába. Mire visszatértek, eltűnt a család, a rokonság, eltűnt mindenki. Ők litvánnak vallották magukat, nevet változtattak - vagy nevet változtattak velük -, meglapultak, itt maradtak. A templomtorony messzire látszik a síkon: különböző hányódások után megint az evangélikusoké. A fák közül kibontakozik a templomtest: vörös tégla, neogót. Az ablakok újonnan üvegezve. A toronyórának csupán a nyoma van, s többfelé sérülések látszanak. Az oldalbejáraton tudunk bemenni. Valaha kétezer ülőhely volt. A két hosszanti karzat időközben leszakadt, itt-ott nyers deszkalapokat raktak a helyükre. Az épület hátsó fele ponyvával elválasztva. Bekandikálunk: romok. Az istentiszteletek a háromhajós templom első felében folynak: száz széket raktak be. A padozat helyenként homok, helyenként kő. Az oltár a szentélyben régi, üveg nélküli konyhakredencre hasonlít: csak éppen kereszt van rajta. Mögötte, az apszis ablakain sima üveg: hatalmas éger lombja látszik. Ha Péteren áll, talán lutheránus lesz Oroszország. Gondoljuk meg: Francke, Bél Mátyás, Tessedik Sámuel - mind Péter ízléséhez szabott: újítsatok, hogy az uralkodó is jobban járjon. Általános emberszeretet: keresni, ami jó az utolsó jobbágynak, de jó a császárnak is. Mondhatjuk: azért más az evangélikusság. Nem kell azonban tagadni, hogy koronként erősen - sőt, üdvösen - képviseltük a föntebbi eszmét. Nagy Péter idejében különösen is. Mindent azonban a cár sem tehetett. Üresen maradt a pátriárka trónja, jött a szinódus: északnémet modell. A szent ortodoxia mégis maradt, s a cári udvar nem lett lutheránus, hanem a lutheránusság Bermudája. Az ágostai és az orosz egyház között alig van különbség - nyugtatta meg aggódó apját egy trónörökös hitvese. Aztán áttért: Katalin cárnő lett. Most azonban a szlavszki templomban vagyunk. Orenburgi gyerekek énekelnek: nyaralni jöttek a Baltikumba. Tanárnőjük elmondja, hogy a várost Péter alapította a déli Uraiban. Azt is tudják, hogy az evangélikus egyházközség már az 1730-as években létezett. Most is élnek, sőt, zeneiskolájuk is van, negyven diákkal. Jövőre vége lesz a német támogatásnak, a saját lábukra kell állniuk - vagy megszűnik az iskola. Aztán szól a zene: fuvola, hegedű, szóló és karének. Tíz darab. S bár evangélikus templomban vagyunk s evangélikus istentiszteleten vagyunk s evangélikus a zeneiskola- egyházzenét mégsem hallunk. Semmilyet. Szépen szól Muszorgszkij, szépen szól az orosz népzene, szépen szólnak a szovjetorosz szerzők. Tapsolok. Hiszen nem vagyok gyarmatosító, nem vagyok elfogult, csupán tanácstalan. Tisztességtudó, kedves, szép orosz gyerekek: otrombaság ilyenkor Bermudákról beszélni. 4Q