Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.

Figyelő - NAGY GÁBOR TAMÁS: Szűkösségeink és távlataink (Ballá Bálint: Szűkösség)

lítani a létszűkösséggel? - teszi fel a kérdést újra és újra Ballá. Hogyan küzdhetünk „fogyatékosságaink" ellen? Az anyagi létfeltételek megteremtésének folyamata a kultiválás, az életkörülmények megművelése, az anyagi bőség megteremtése. Ebben az értelemben az elért eredmények a kultúra, a technika és a tudomány világából fakadnak. Ennek mitológiai archetípusa Prométheusz, aki elhozta az embereknek a tüzet, a technikai fejlődés lehetőségét. De hiába tökéletesedik a technika, ha megmaradnak az emberi hiányok, ha állandóan szomjúhozzuk a szeretetet, sóvárgunk a tökéletesség iránt, meg kell küzdenünk halálfélelmünkkel. „Hiába ad Prométheusz tüzet, ha Orpheusz és Euridiké elvesztik egymást, létük értelmét, üdvösségüket."

7 Az anyagi bőségről való lemondás lehet etikai alapja a szűkösségek elleni küzdelemnek. Ez alapozza meg a segítségnyújtást, a társadalmi szolidaritást. „A segítő fél a bírás elégtelenségeit a lét értékeinek bőségével ellensúlyozza."

8 A dematerializálódás, az anyag uralma alóli felszabadulás nyit teret a magasabb rendű teljességélménynek, a művészet teremtő erejének, az ész által létrehozott szellemi alkotásnak és a hit létteljességének. Itt érünk el Ballá Bálint szűkösségre adott válaszához. Noha kultúrszociológiai tanulmányokat olvasunk, mégis egyre gyakrabban tűnnek fel a transzcendens hit fogalmai. A szerző - szándéka szerint - a pozitivista szociológia meghaladásával birkózik. Az egzaktságra törekvő tudományos szemlélet elutasít minden bizonytalan és meghatározhatatlan fogalmat, magyarázatot. „Ez bizony nem kis feszültséget jelent annak, aki egyszerre hívő és szociológus"

9 - vallja. Elméleti magyarázatai széles szellemtörténeti perspektívából keresik az egyetemességet, a távlatosság és a teljesség igényével lépnek fel. Mint keresztény társadalomtudós teszi fel a kérdést: „ad-e, s ha igen, milyen útmutatást ad a keresztény hit a modern világ emberének, aki a szűkösség okozta szorongattatások között él?"

10 A kérdés annál is jogosabb, hiszen a felvilágosodás, az ész mindenhatóságába és a tudományos fejlődésbe vetett hit vezetett a társadalom mai válságához. Amikor az ember megpróbálja megszerezni a természet feletti uralmat, a korlátlan fejlődésbe vetett hit vezeti. Mára azonban kiderült, hogy ez az elképzelés egyre tarthatatlanabb. A modern kor válságjelenségeit elemezve sokan kongatnak vészharangot, az elemzők általában pesszimisták. Ballá azonban bizakodással tekint a jövőbe. „A mai válság nem más, mint az ember állandó létformájából fakadó akut helyzet. A szűkösség elleni mai küzdelemből nem pesszimista, inkább optimista filozófiának kellene következnie - feltéve, ha ehhez a korlátok fogalmát is mindig hozzágondoljuk. ... Minden krízisnek van megoldása... Az ilyen megoldásokhoz ad - miként mindig, úgy most is - bizodalmat és reményt a keresztény hit."

11 „Az ezredvégi szűkösségválság" egyre lehetetlenebbé teszi az expanzív, a terjeszkedő életeszmény szerinti életvitel folytatását. Egyetlen esély, ha önkorlátozásokat alkalmazunk, társadalmi méretekben is felismerjük a „jobb adni, mint kapni" elvét. Az altruisztikus cselekedetekben az ember képes magát a másik féllel azonosítani, képes ellenszolgáltatás nélkül adni. Az embertársainkkal való azonosulás kiindulópontja a szűkösség, ez „érteti meg velünk, hogy mit is jelent a felebaráti szeretet parancsa, a versengés előnyeinek ötvözése a szolidaritásból fakadó jótéteményekkel", „mert egy-