Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.

Rokon irodalmakból - Észt költők Kányádi Sándor tolmácsolásában

Ellen Niit (1928-). Költő, gyermekíró, fordító. A 20. századi észt költészet egyik kiemelkedő alakja. Versei klasszikus egyszerűségükkel tűnnek ki, különösen olyan témák esetében, mint az otthon, a természet, a szülőföld, a szerelem, a szülők, az ősök, a nemzeti identitás stb. Magyarra a legjobb költők és műfordítók tolmácsolták: Csanádi Imre, Illyés Gyula, Képes Géza, Rab Zsuzsa, Tandori Dezső, újabban pedig Kányádi Sándor. Az egyetemi magyarórákon ismerkedett meg Petőfi verseivel, s már akkor elkezdte őket fordítani. Mostanára minden jelentős Petőfi-vers megjelent észtül az ő tolmácsolásában, ráadásul a János vitéz is. Jelenleg Szabó Lőrinctől fordított versei vannak sajtó alatt. MAMA HANGJA Dolgos hétköznapokon, Tovatűnő évek során egyre inkább Ugyanaz a csöndes dallam kísér A halál süket fala mögül is Anya életmeleg, testmeleg, Csak rá emlékeztető Zengő hangja szól. Sosem oktató, Nem parancsoló Nem tiltó, nem kérdező. Csak hang, akár a karfa, a le és fölfelé vivő lépcső, áthidaló híd, biztonságos palló, szalmaszál, melyben meg lehet kapaszkodni, szárny és vitorla, libbenő szellő hűsítő és melengető. Alomködökön, sejtelmeken, habozásokon, homályos látomásokon átfénylő pókháló. A hétköznapok sűrűjében, A csúcsforgalom kavargásában Szemet nyugtató kötés. Köldökzsinór az őshomálytól az idők végezetéig.