Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.

Rokon irodalmakból - Észt költők Kányádi Sándor tolmácsolásában

Hando Runnel (1938-). Költő, esszéista. Első kötete 1965-ben látott napvilágot Maa lapsed (A föld gyermekei) címen. A vidéki környezet, az itteni emberek ábrázolásával, valamint humorával hívta fel magára a figyelmet. Avalikud laulud (Nyilvános dalok) című harmadik kötete a kortárs észt költészet élvonalába emelte Runnelt. Érdeklődése középpontjába az egyén és a társadalom kapcsolatai kerültek. A népies kifejezési mód, az akasztófahumor, néha az észt népköltészet nemcsak újabb, de régi hagyományának a felhasználása is jellemző költészetére. Verseit több mint tíz nyelvre fordították, magyarra Rab Zuzsa és Tótfalusi István tolmácsolták. MA EGÉSZ ÉJJEL VERSET ÍROK Férfiasan, akár egy írnok, Az éjszaka áhítat-birtok: te alszol benne, én meg írok. Alszol s alszik benned a gyermek, Magad mellé már nem engem vársz, - Minden örömöd benne leld meg! Magad mellé már nem engem vársz. Verset írok ez az én dolgom, Hajnal lesz, amire kihordom. Te alszol s megtermed utódom, ... csak bukna ez a világ végre Bele a nagy gyűlölködésbe!