Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.
Corpus evangelicorum - PÓSFAY GYÖRGY: Genfi arcképek
róla, hogy amit csak megtehet, meg fog tenni e cél elérése érdekében. Még egyszer megráztam a kezét, majd vendégem eltávozott. Akkor nem gondoltam arra, hogy ez lesz utolsó találkozásunk és a búcsúzáskor hallottak lesznek hozzám intézett utolsó szavai. E találkozás után 17 hónappal - anélkül, hogy a Zürichben elszenvedett szélütés után visszanyerte volna munkaképességét - az örökkévalóságba hívta az Úr Káldy Zoltánt. Sírja ugyanabban a temetőben található, ahol a 9 évvel korábban elhunyt Ordass Lajos teste nyugszik. VIII. Az LVSZ alapszabályai szerint, ha a megválasztott elnök valamilyen ok miatt nem tudja feladatait ellátni, az alelnök (alelnökök) feladata az ő helyettesítése. így az 1985 végén megbetegedett Káldy Zoltán helyett a három megválasztott alelnök egyike vezette az 1986-ban és - részben - az 1987-ben tartott végrehajtó bizottsági ülést. A második alkalommal, amikor a megválasztott elnök már eltávozott az élők sorából, úgy döntött a bizottság, hogy a legközelebbi közgyűlésig terjedő időre az alelnökök egyikét választják meg a Világszövetség elnökévé. A választás egyhangúlag Hanselmann Johannes bajor püspök, világszövetségi alelnök személyére esett, aki 1990-ig lett az LVSZ elnöke. Az új, és csak rövid ideig szolgáló elnököt is hosszú idő óta ismertem, valószínűleg jóval az 1984-ben tartott budapesti nagygyűlés előtti évekből, amikor még aktív munkatársa voltam az Egyházi Együttműködési Bizottságnak és főleg a missziói egyházakban folyó teológiai főiskolák munkájának az erősítésével foglalkoztam. Már akkor az volt a benyomásom a bajor püspökről, hogy ő a békesség embere szeretne lenni. Később megtapasztaltam, hogy az ilyen szolgálat végzésére különösen fontos lelki ajándékokkal rendelkezik és nehéz időkben is talál megoldásokat, amelyeket a szemben álló felek legtöbbször a vesztesség érzete nélkül tudnak elfogadni. Miután 1986-ban én is elértem a kötelező nyugdíjbamenetel idejét és így nem voltam többé a Világszövetség alkalmazottja, mint Genfben maradt volt munkatárs, gyakran megfordultam az Ökumenikus Központban. Többször meghívtak - mint vendéget - gyűlésekre is. Hanselmann püspökkel való kapcsolatom tehát ebben az időben sem fejlődött vissza, sőt talán erősödött. Ennek valószínűleg az volt az egyik oka, hogy Hanselmann püspök jól tudta: elég hosszú időt töltöttem a Világszövetség munkájában, és annak előtte is sok kapcsolatom volt ezzel a szervezettel. Ezért többször kérdezett engem problémák eredete vagy régebbi megoldásai felől. Tudta azt is, hogy kapcsolataim vannak a Magyarországi Evangélikus Egyházban nemcsak az akkori vezetőkkel, hanem a csendben dolgozó lelkészekkel és az egyszerű, templombajáró emberekkel is. Mivel a bajor püspök elnöksége alatt következett be Közép- és Kelet-Európában az a történelmi esemény, amelyet sokan „változás"-nak neveznek 4 , az elnök úgy próbálta ezekben az időkben a Világszövetség munkáját irányítani, hogy segítségére legyen azon tagegyházaknak, amelyeknek egy új környezetben kell feladataikat megtalálniuk. Egy Hanselmann püspökkel kapcsolatos élményem közreadásával szeretném a róla
