Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - PÓSFAY GYÖRGY: Genfi arcképek

szóló részt lezárni. Amikor az LVSZ 1987-ben, a svédországi Lund városában megemlékezett alapításának 40. évfordulójáról, erre az alkalomra, mint régi munkatársat, engem is meghívtak. Sok szép beszédet hallgattam végig a dómban kezdődő, majd egy gyülekezeti házban és az egyetem aulájában folytatódó ünnepségeken. Kevesen voltak, akik mondanivalójukban bibliai szövegeket idéztek. Az utolsó szónok Hanselmann püspök volt. O szinte csak bibliai szövegeket olvasott fel, főleg olyanokat, amelyekben a 40-es szám előfordult és azokat magyarázta. Természetesen nem keveredett bele valamiféle számmisztikába, hanem az igehelyek eredeti értelmének a megvilágítása után nagyon józanul elmondta azt, hogy a mostani helyzetben szolgáló evangélikus egyházak számára a 40-es szám milyen üzenetet jelenthet. Beszéde után odamentem hozzá, megköszöntem neki a hallottakat és azt mondtam, hogy egy ilyen záróbeszéd nélkül hiányérzettel hagytam volna el a jubileumi ünnepségeket. Azt éreztem volna, hogy nem mondtak el valamit, amit el kellett volna mondani. Mielőtt elbúcsúztam tőle, megköszönte ezt az őszinte megjegyzést. Minden bizonnyal később is emlékezett rá, mert ha nem is szólt róla, de irántam érzett megbecsülése megmutatkozott kedvességében. Sajnos, az 50. évforduló megünneplése után, 1999 végén őt is hazahívta az Egyház Ura. IX. 1990-ben, a brazíliai Curitibában, az LVSZ nyolcadik nagygyűlésén Brakemeier Gottfried-oz, a legnagyobb, majdnem egymilliónyi egyháztaggal rendelkező dél-amerikai evangélikus egyház elnökét választották meg a szervezet legfőbb vezetőjévé. Őt 1971 óta ismerem, amikor az argentínai Jósé C. Paz-ban, az V. Latin-amerikai Evangélikus Kongresszuson nemcsak mint a brazíliai tagegyház egyik küldöttje vett részt, hanem egy sokakat gondolkozásra ihlető előadást is tartott. Az 1971. évet Latin-Amerika evangélikussága a feszültségek évének szokta nevezni. Még nem gyógyultak be azok a sebek, amelyek úgy keletkeztek, hogy az 1970 júliusára, Pörto Alegrébe összehívott nagygyűlés helyét - pár héttel annak megnyitása előtt, főleg német és észak-európai tagegyházak javaslatára - áthelyezték a franciaországi Evianba. Ez az év volt annak az időszaknak a kezdete, amikor a főleg római katolikus teológusok köréből származó „Felszabadítási (vagy Felszabadulási) teológia" népszerűsítése annyira előtérbe került, hogy azt sokan az egyetlen, a latin-amerikai keresztyének számára különösen megfelelő teológiai gondolkozásnak kezdték nevezni és megkísérelték, még evangélikus körökben is, szinte egyeduralkodóvá tenni. A fiatal brazil teológusnak volt bátorsága, hogy ezen a találkozón előadást tartson a felszabadulás (felszabadítás) bibliai értelméről, amelynek teológiai mélysége nagy benyomást tett hallgatóira. Ez az igyekezet - hogy hallgatóit visszavezesse a bibliai szövegek mondanivalójához -, később is jellemezte szolgálatát, azt is, amit az LVSZ elnökeként végzett. Még a LVSZ adminisztratív jellegű gyűlésein elhangzott beszédeiben is igyekezett rámutatni hitünk alapjaira. Amikor 1971 után, évente legalább egyszer (de sokszor több alkalommal is), köteles-