Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - PÓSFAY GYÖRGY: Genfi arcképek

guk döntsék el, hogy kivel osztják meg pihenőhelyüket." Jólesett, hogy engem választott, pedig egyik-másik genfi munkatársát sokkal régebben és közelebbről ismerte. Néha nem tudtam megérteni, hogy egy-egy váratlan döntése afrikai temperamentumából vagy a vezetői logikából következik. íme, két példa: Az említett körúton fölkerestük Argentínát is. A főváros közelében - Jósé C. Pazban - éppen ifjúsági konferencia volt. Idelátogattunk. A tanzániai püspök angolul köszöntötte a mintegy száz fiatalt. Szavait a helyi lelkész fordította spanyolra. Látva, hogy a köszöntés milyen örömet jelent, a szomszéd városka lelkésze, Grand Bourg megkérte az elnököt, hogy vasárnap - azaz másnap - prédikáljon náluk: ő majd tolmácsolja. Kibira püspök elfogadta a meghívást. Szombat este, már igen későn, kopogtak az ajtómon. Joshiah Kibira állt előttem. Elmondta, hogy meggondolta magát. Holnap nem prédikál a templomban, csak köszönti majd a gyülekezetet. Prédikáljon valaki más, olyan, aki tud spanyolul. Hiába mondtam, hogy mekkora csalódást okoz majd, különösen a fiatalok körében, akik csoportosan idejönnek, és csak az istentisztelet után indulnak haza. Ervelésem nem használt. Azzal is előhozakodtam, hogy képtelenség ilyen későn más igehirdetőt találni. Megfellebbezhetetlenül válaszolt: „Akkor te prédikálsz, barátom, mégpedig spanyolul." Ezután elköszönt, visszament szobájába. Az út végén Chilét akartuk fölkeresni. Az utolsó pillanatban az elnök kijelentette: „Nem megyek Chilébe. Hazautazom." Most is megpróbáltam meggyőzni. Beszéltem a részletesen kidolgozott programról, a hatóságoknál tett látogatások fontosságáról, híveink nagy csalódásáról. De megint kudarcot vallottam. Gondjaimat azonban megértette és megpróbált segíteni: „Mondd meg nekik, hogy egészségi állapotom miatt Chilét most nem tudom fölkeresni, de küldök valakit magam helyett és az te leszel, kedves barátom. Őket pedig arra kérem, hogy veled bonyolítsák le az egész programot és veled tárgyaljanak, úgy, mintha én lennék jelen ezeken az alkalmakon. Mindenütt hangsúlyozd, hogy engem képviselsz!" - Végül belenyugodtam abba, hogy néhány napig úgy tekintenek Chilében, mint az LVSZ második legfontosabb emberét. Legjobb képességeim szerint próbáltam Kibira püspök képviseletében eljárni. Talán akkor még azt hihettem, hogy az egészségére való hivatkozás csak ürügy. Egyszerűen hazakívánkozik. De a Világszövetség hetedik nagygyűlésén - 1984-ben, Budapesten - már mindenki láthatta, hogy állapota valóban súlyos. Minden erejét össze kellett szednie, hogy egy-egy bevezető mondatot mondjon, s máris átadta a szót a három alelnök valamelyikének.Utolsó elnöki jelentését már honfitársának, Lema Anza főtitkárhelyettesnek kellett felolvasnia helyette. Mégis hősiesen kitartott a nagygyűlés feszültségei közepette, pedig testi és szellemi ereje úgyszólván a végéhez közeledett. Parkinson-kórja miatt hamarosan lemondott püspöki szolgálatáról, és teljes visszavonultságban élt még négy évig szülőhazájában. De szolgálata így is bebizonyította, hogy a harmadik világból származó egyházi vezetők alkalmasak arra, hogy egy nagy nemzetközi szervezet élén álljanak.