Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.

BÉRES TAMÁS: Isten haragja az igazság feltartóztatóin (áhítat)

BÉRES TAMÁS Isten haragja az igazság feltartóztatóin Áhítat Róm 1,18-24 „Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot. Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük, hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett. Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek, és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével. Ezért kiszolgáltatta őket az Isten szívük vágyai által a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét." Pál apostol itt olvasható szavai a természetes teológiát kedvelők vagy művelők körében nagy népszerűségnek örvendenek. E szavak alapján úgy tűnik, szívós és értelmes munkával megfejthető a Felséges Isten titka. Ami ugyanis látható belőle, azzal mint jelenséggel számolni is lehet, ami pedig láthatatlan, az nem a ráció számára mindig is gyanús, ezoterikusán megszerezhető tudás birtokosainak kiváltsága, hanem „a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható". Isten megismerése ezek szerint módszertani kérdés: aki tisztában van az „értelmes" szó jelentésével és használati értékével, emellett megfelelően képes is alkalmazni az istenmegismerés folyamatában, az láthatja meg az eleve láthatatlant, azaz Isten örök istenségét és hatalmát. Isten értelmi megismerésével kapcsolatban gyakran találkozhatunk annak a sommás vélekedésnek valamelyik változatával, hogy „akik a teremtmények vizsgálatánál kezdenek hozzá Isten megismeréséhez, azok előbb-utóbb egymás testét is meggyalázzák". Ezzel szemben az apostol nem az értelem elvetését szorgalmazza, hanem hatótávolságának helyes felismerését. Pál apostol a Bölcsesség könyvét idézi tartalmilag hosszan, néhol szó szerint is ezen a helyen. Bölcs Salamon pedig arról ír 13. fejezetében, hogy akik „a látható tökéletességekből nem tudták felismerni azt, aki van, sem művei szemlélésekor nem ismerték fel a művészt", azok azért ilyen rövidlátók, mert bár elég nagy szellemi készségük volt arra, hogy átkutassák a világot, mégsem voltak elég értelmesek