Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - CZENTHE MIKLÓS: Evangélikusok a számok tükrében

1941 1949 Csökkenés 2001 Békéscsaba 31 502 25 661 -5 841 13 935 Szarvas 20 239 17 842 -2 397 6 664 Mezőberény 9 071 7 050 -2 021 2 212 Tótkomlós 9 577 6 303 -3 274 1 934 Pitvaros 2 637 645 -1 992 138 Nagybánhegyes 3 110 1 022 -2 088 373 A magyarországi németségnek 14,2%-a volt evangélikus, 67 891 fő.

58 A németek kitelepítése ellen Kapi Béla dunántúli püspök emelte föl szavát: „Az elmúlt esztendőben az evangélikus egyház is kötelességének tartotta, hogy az elnyomottak, s az ártatlanul üldözött zsidóság érdekében tiltakozó szavát hallassa - de éppúgy kötelességünk, hogy az emberszeretet nevében rámutassunk arra, hogy a lelkek megnyugvása érdekében a Magyar Kormánynak az igazolási eljárást és az internálásokat revízió alá kell vennie."

59 Ha nem is sikerült megakadályozni a kitelepítéseket, de megpróbálták a kilengéseket és embertelenségeket csökkenteni. A dunántúli evangélikusság között vezető szerepet játszó, nagyhírű soproni gyülekezetet súlyosan érintette a német kitelepítés: a gyülekezet több mint fele kényszerült elhagyni az országot, a lélekszám tízezerről mintegy négyezerre csökkent. (A 200l-es népszámlálás szerint 3 947 evangélikus van Sopronban.) Az 1946. ápr. 11-i egyháztanácsi jegyzőkönyv írja: „Szívünk, lelkünk tele van sok aggodalommal. A kitelepítés réme, pusztulás fenyegeti egyházmegyénket és benne a mi gyülekezetünket is." Hanzmann Károly soproni lelkész naplójában ezt írja: „A kitelepítés bűnös tragikuma a legvégzetesebb esemény hazánk e nyugati végvárának egész történetében." A kitelepített evangélikusok óriási veszteséget jelentettek: „Sopron és vidéke elpusztul nélkülük. Evvel a keménynyakú, de végtelen szorgalmas és alapjában vallásos néppel áll vagy bukik az ősrégi soproni gyülekezet, amely templomokat és iskolákat épített és fenntartott, mely Dunántúlnak kimagasló őrtornya volt."

60 A világháború előtt saját énekeskönywel, liturgiával rendelkező tolna-baranya-somogyi német és alföldi szlovák evangélikusok a kitelepítést követően elszórványosodtak, számszerűen meggyengültek. A hagyományos evangélikus szigetekre telepített magyarok (felvidékiek, bukovinai székelyek, anyaországi áttelepülők) szinte kizárólag katolikusok vagy reformátusok voltak. Akik jártak a tolna-baranyai egyházmegyében, tudják, hogy milyen szomorú látványt nyújtanak a korábban népes és módos német evangélikus gyülekezetek templomai, pl. az üresen álló kalaznói és kistormási. Egy-egy anyagyülekezethez ma néha 5-10 filia is tartozik. A maradék szlovák és német evangélikusnak a szocializmus alatt is tartottak szlovák és német nyelvű istentiszteleteket. A népmozgalmi összesítések szerint 1954-1955-ben Kelet-Békés, Nyugat-Békés, Pest és Csongrád-Szolnok egyházmegyékben tartottak szlovák nyelvű, Tolna-Baranyában német nyelvű istentiszteletet.

61