Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.
Corpus evangelicorum - CZENTHE MIKLÓS: Evangélikusok a számok tükrében
Szigetszerű és szórvány elhelyezkedés Az evangélikusság a nagyobb létszámú és jórészt tömbökben élő katolikus és református népességhez képest fokozottabban ki van téve településföldrajzi helyzetéből adódó jelentős létszámcsökkenésnek. Az evangélikusok nagy része ma már kisebbségi helyzetben él, szigetszerűen, sőt szórványban, ahol - a vegyes házasságok következtében is - fokozott a lemorzsolódás üteme. 62 Sólyom Jenő szerint „szinte alig maradt Magyarországon olyan település, ahol az evangélikusok többségben lennének". 63 Míg a nagyobb létszámú reformátusok az ország északkeleti-keleti részén jelentős tömböt alkotnak, a kisebb létszámú evangélikus szigetek az országban „egyenletesen" elosztva nyugaton, középen és délkeleten egyaránt megtalálhatók. A szórványhelyzet rohamos lemorzsolódáshoz vezet, ezért speciális szórványmissziós módszereket igényel (TolnaBaranya, Heves-Borsod). 64 Az evangélikusok földrajzi elhelyezkedéséről 1942-ben készült térkép, mely az 1910-es országterületen ábrázolja népsűrűségüket. 65 Az evangélikus népsűrűség érzékeltetéséhez pontozásos módszert alkalmazunk. 66 Az ország területét négy részre osztva (Dunántúl, Felvidék, Alföld, Erdély), azokat a megyéket, ahol az evangélikusok aránya 10%-nál nagyobb, pontozzuk: 10-20%: 1 pont, 20-30%: 2 pont 67 , 30-40%: 3 pont 68 , 40-50%: 4 pont 69 . Felvidéken: 4, 4, 3, 3, 2, 2, 1,1 össz. 20 pont Erdélyben: 4, 4, 2, 1, 1 össz. 12 pont Dunántúl: 6x1 össz. 6 pont Alföld: 3,2x1 össz. '5 pont Látható, hogy a Trianonban elcsatolt felvidéki és erdélyi területeken voltak az evangélikusok által sűrűbben lakott megyék. A csonka országban ehhez képest kevés és elszórtan élő evangélikus maradt. A 200l-es népszámlálás eredményeit az ország hét régiója, ill. a megyék szerint közölték. Ebből az evangélikusok elhelyezkedésére, számára, arányára nézve a következő kép bontakozik ki: 1. Nyugat-Dunántúl (Győr, Vas, Zala) 52 649 5,3% 2. Dél-Alföld (Bács, Békés, Csongrád) 67 389 4,9% 3. Közép-Dunántúl (Fejér, Komárom, Veszprém) 35 709 3,2% 4. Közép-Magyarország (Budapest, Pest m.) 86 954 3,0% 5. Dél-Dunántúl (Baranya, Somogy, Tolna) 23 442 2,4% 6. Észak-Magyarország (Borsod, Heves, Nógrád) 18 481 1,4% 7. Észak-Alföld (Hajdú, Jász, Szabolcs) 19 240 1,2%
