Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.

Figyelő - BOZÓKY ÉVA: Nemzeti könyvtárunk múltja (Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár története 1802-1918)

Nemzeti könyvtárunk múltja Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár története 1802-1918. (OSZK, Budapest, 2002.) A kétszáz éves nemzeti könyvtár méltó évfordulós ajándéka ez a kötet. Már kézbe venni is kellemes: egyszerűségében szép kötés, finom papír, jól olvasható betűk, hibátlan nyomdai munka és szebbnél szebb reprodukciók. Utóbbiak mindig gyönyörködtetők, ábrázoljanak bár iniciálékat, arcképeket, régi magyar kéziratokat, szobabelsőket vagy akár raktárrészeket. A szerző évtizedeket töltött a könyvtárban, munkáján meglátszik a bensőséges érzelmi kötődés: úgy ír, mint felnőtt gyermek a szülői házról, mint a lokálpatrióta a számára kedves tájról. Ez az érzelemvilág azonban sem a tényszerű pontosságban, sem az alapos történeti kutatásban, sem a látszólag múló, apróbb dolgok rögzítésében, de még a kritikai észrevételek kimondásában sem akadályozza meg. A mi nemzeti könyvtárunk ugyanis valóságos jelképe lehetne hazánknak. Mégpedig abban a korántsem mellékes és egymással jól megférő két tulajdonságban, hogy egyfelől lenyűgözően nagyszerű intézmény, másfelől elképesztő kisszerűségek akadályozzák működését. Mint neve is mutatja, a könyvtárat a gazdag, művelt, hazáját mindenben segíteni vágyó arisztokrata, gróf Széchényi Ferenc alapította, hatalmas értékű magánkönyvtárának átadásával. Első gondozója - még az átadás előtt - a gróf titkára, a szintén igen művelt, a Vérmezőn lefejezett Hajnóczy József; fővédnöke és mecénása pedig a magyar reformmozgalom köztiszteletnek és szeretetnek örvendő pártfogója, József nádor volt. De támogatta ezt a „wohlgeboren" (jó helyre született) könyvtárat úgyszólván mindenki, aki élt, mozgott, alkotott a 19. század Magyarországán, eleitől végéig. Ha mással nem, kéziratokkal, levelekkel, naplókkal, okmányokkal. Sok lett a jóból, végtére nagy föllélegzést okozott, amikor a kéziratos anyag egy részét átvette az Országos Levéltár. (Fordított volt a helyzet a hungarica-kötelespéldányok esetében, azokért évtizedes küzdelem folyt, míg végre a nyomdák, kiadók tudomásul vették a gyűjtésre vonatkozó rendeleteket.) Somkuti Gabriella munkájából kiderül: a tárgyalt időszakban a működést három hiány akadályozta, üldözte szívósan és kitartóan: a hely-, a pénz- és a szakemberhiány. Nagy nevekkel dekorált, fényes, gazdag állományú, de „hajléktalan" könyvtár maradt a Széchényi több mint emberöltőnyi időn át. A Múzeum-palota építéséért még József nádornak is 1811-től 1837-ig kellett küzdenie. Végtére is megszavazta az országgyűlés az óriási költséget, mégpedig nem az adózó jobbágyság, hanem a birtokos nemesség és a városi polgárság terhére. Még pár évig várnia kellett a könyvtárnak, míg Pollack Mihály lenyűgöző klasszicista épülete a Batthyányvilla kertjében 1845-ben elkészült, s a költözködés 1846-ban elkezdődhetett. Az utolsó percekben, 1847-ben meghalt József nádor. 48-ban kitört a szabadságharc, 49-ben pedig már gyanússá, veszedelmessé lett minden, ami „nemzeti". Szerencsére a könyvtárat a Bach-korszakban nem államosították, megmaradt közalapítványnak, de pénzt alig kapott. Különös módon a sohasem elegendő anyagi ellátás hagyománya a történelem további fordulatai közepette is megmaradt. Ennek ellenére a