Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.

Figyelő - G. KOMORÓCZY EMŐKE: Négy változat a hatalomra (Kálmán Mária: A félisten)

könyvtár mégis gyarapodott, és - mivel a palotán a Nemzeti Múzeummal is osztoznia kellett - beköszöntött az egyre nyomasztóbb helyhiány. A szűk helyet galériák tagolták, a hiányzó pénzt pedig a lelemény pótolta. Szinte hihetetlen, hogyan tudták a „könyvtári őrök" (könyvtárosok) megsejteni, hol lehet elviselhető áron rábukkanni egy-egy értékes és számunkra fontos könyvre, kéziratra, ősnyomtatványra; hogy melyik európai nagykönyvtárból lehet csere útján megszerezni egy-egy hungaricát. Ezek a régi könyvtárosok megszállott, szenvedélytől fűtött emberek voltak. (Időnként tájékoztatást kapunk a fizetésükről is, ha átszámítjuk mai pénzre, kiderül, hogy őket sem honorálták jobban, mint mai kollégáikat.) Többen jeles tudósok, főként történészek voltak, a könyvtárosi szakismereteket a gyakorlatban szerezték, a nyelvek ismeretét eleve „hozták", és éppúgy szívükön viselték a könyvtár sorsát, mint a történetírójuk. Megdöbbentő, hogy az első női olvasót 1879-ben még eltanácsolták, de a 90-es években már megjelentek a diáklányok a könyvtárban, míg 191 l-ben az első (Rédey Tivadarné) és 1912-ben a második tudós könyvtárosnő is elfoglalta helyét az „őrök" sorában (Pukánszkyné Kádár Jolán). Mivel szerzőnk csak 1918-ig követi a könyvtár történetét, meg kell várnunk a folytatást, hiszen akármilyen borzalmas volt is a 20. század, a fejlődés nem állt meg, ellenkezőleg, a technika terén rohamléptekkel haladt, és mintegy fókuszban tükrözi a könyvtári környezetben önmagát. Érdekes lesz megtudnunk, a múzeumtól való elszakadás, a budavári elhelyezés mennyit enyhített a helyhiányon, csökkentette-e a városban szerteszórt raktárak számát. A könyvtár ugyanis valóságos organizmus, terjeszkednie kell, mint az őserdőnek. Kérdéses az is, hogy nem vált-e nehezen megközelíthetővé ott a magasban? Illyés Gyula Haza a magasban című versének sorai jutnak eszünkbe róla: „Mi gondom? - áll az én hazám már / védőbben minden magasságnál - és - Karolva könyvem kebelemre, / nevetve nézek ellenemre." A Széchényi könyvtár és a nyomában minden könyvtárunk: haza a magasban. Ezt az érzést erősíti Somkuti Gabriella könyve. Négy változat a hatalomra Kálmán Mária: A félisten (elbeszélések) (Alterra Kiadó, Budapest, 2002.) A szerző a két, két és félezer év előtti múltba, a görög-római birodalom négy különböző korszakába alámerülve kutatja a hatalom természetrajzát, annak alakváltásait. Az elbeszélések nagy erénye a korhű megjelenítés, az antik szellemiség és kultúra bensőséges, hiteles megidézése, a lebilincselő nyelvezet, a leírások elevensége, sodró életszerűsége. A történelmi tematikán és kereteken belül Kálmán Mária valójában négy egymástól eltérő - hatalmi szituációt és hatalomgyakorlási metódust világít át parabolisztikusan. Jól érzékelhető a korokon átívelő filozofikus problémafelvetés: általános érvényű, azaz „örök emberi" létalaphelyzetekről van itt szó! Korunk, az ezredforduló, sok tekintetben emlékeztet a görög-római birodalom utolsó periódusának válságkorszakára, az értékstruktúrák felbomlásának-átrendeződésének időszakára. A kibontaBozóky Éva