Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.
Figyelő - GARAM ÉVA: Az avarok aranya (A nagyszentmiklósi kincs) (Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban)
• 9. századi és a bolgár kultúra terméke, vagy • 10. századi és a honfoglaló magyarsággal, ill. a kora Árpádokkal áll kapcsolatban. Az eddigi vélemények csak egy-egy kiragadott forma vagy motívum, néha különleges ötvösfogás alapján foglaltak állást a kincs korát illetően és a kincs gyökereit egyértelműen a keleti fémedény-művességben vélték megtalálni. Több kutató eltekintett attól, hogy a kincs általa meghatározott népi és időbeli környezetének tárgyi emlékeit is vizsgálja, könnyedén átsiklottak így olyan alapvető kérdésen, mint a kincs össztömegének 10 kilónyi aranysúlya és az általuk meghatározott nép (bolgárok és magyarok) közismert aranyszegénysége. Avar eredetűnek a kincset már több mint 100 esztendeje is meghatározták, az avar tárgyi környezet vizsgálata azonban csak a múlt század 30-as éveiben kezdődött meg. Az avar eredet kérdésében fordulópontot jelentett Bóna István akadémikus 1984-ben írott véleménye, aki tudományos érvek alapján a nagyszentmiklósi kincset a „késő avar kultúra, írás, nyelv, művészet, vallás és mitológia páratlan emléké"-nek tartotta. A kincs elemző kutatása az utóbbi évtizedben erősödött fel. Osztrák kutatók a legmodernebb eszközökkel vizsgálják a készítés menetét, az anyag összetételét, kutatva a lehetséges műhely/műhelyek helyét, a lehetőségek határáig pontosítva a készítési időpontot, időpontokat. Idehaza legutóbb Bálint Csanád választotta akadémiai székfoglalója témájául a nagyszentmiklósi kinccsel kapcsolatos kérdéskört. Széles körű ismereteken alapuló véleménye szerint a kincs előkerülési helye szűkebb és tágabb környezetében (keleti és nyugati kultúrákat is beleértve!) egyetlen olyan kultúra sem található, amellyel a kincs szoros kapcsolatba lenne hozható, vagy amelyikből teljes bizonyossággal eredeztethető lenne. A kincs - már csak kizárásos alapon is - annak a kultúrának tartozéka kell, hogy legyen, amelynek szállásterületén előkerült; vagyis az avar kultúra önálló, legkiemelkedőbb alkotása. E vélemény alapos bizonyítására részletes vizsgálat alá vettük azt a kultúrkört, amelyet avar kultúrának nevezünk és a Nemzeti Múzeum 2002. évi kiállításán a nagyszentmiklósi kincset olyan avar tárgyi környezetben mutattuk be, amely - egyrészt az avar fejedelmi sírleletek aranytárgyain, nemesfémből készült asztali edényein keresztül segít elképzelni azt a tárgyi és szellemi környezetet, amelyben a kincset használhatták, - másrészt a formában, képi ábrázolásban, sajátos technikai fogásokban hasonló köznépi leletek segítségével bizonyítja, hogy a kincs a késő avarkori kultúra szerves része volt. A köznépi leletek közül kiemelkedik a Vajdaságban, Adán egy késő avarkori lovas sírjából napvilágra került ovális ezüsttálka, amely a kincs ovális arany tálkájának egyetlen párhuzama és az alsó-ausztriai Mödling község határában elterülő késő avarkori temető egyik női sírjának aranyozott bronz boglár párja, amelyen ugyanolyan „kockás" ruházatú nyilazókat látunk, mint a 2. számú korsó egyik medalionjában, végül az a Szarvason előkerült rovásfeliratos csont tűtartó, amelyen ugyanazokat a jeleket találjuk meg, mint a kincs rovásfeliratos edényein. E felismerés óta szakemberek ezt az írásmódot nagyszentmiklós-szarvasi rovásírásnak nevezik. Összefoglalva: egyértelműen tisztázódott, hogy a kincsnek nincs közvetlen köze a
