Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.

Rokon irodalmakból - SAÍT FAÍK ABASIYANIK két elbeszélése

|rokon irodalmakból időnként mintha az égig vetődne, hatalmasat ugrik, s villámgyorsan a haltömegbe ront. Óriási lakoma, valami nagy esküvő részegsége terjedez a kis Sivri körül. Kalafat hirtelen fölkiált: - Mi a fene van veled? Mit bámulsz annyira? - Odanézz, Kalafat! - Ugyan hová? - Reggelente az egész társaság csak a hasa után megy. - Miféle társaság? - Hát a halaké. - Ha így van, te is kapd össze magad, kapitány! Ereszd a vasmacskát, ne töltsük az időt hiába! Eresztem a vasmacskát. - De vigyázz! Igen erős az áramlás. Nehogy elakadjon a kötél! Esküszöm, besodor bennünket... A vasmacska még mindig merül. A kötél olyan nehéz, mint az ólom. - Miért álltál meg? - kiabál Kalafat. - Nem érem el az alját. - Az öreganyádat nem éred el... Már régen elérted. Az áramlás viszi a csónakot, komám! Kösd meg a kötelet! Kétszer tekerd az orrdeszka köré! Csak vigyázz, nehogy a kezed alászoruljon! Jól van! Húzd át a karikán... ott, ott! Most a peremdeszka lyukán húzd át, aztán csomózd meg! Remeg a csónak, rezeg a vasmacska, s mintha állandóan haladnánk. - Kalafat, úgy érzem, csak súrol a vasmacska. Figyelmesen körbenéz: - Nem létezik - mondja -, hajszálra ugyanott vagyunk. Nézz csak körül. - Sodródunk. Hosszasan kémlel Yassiada irányába. - Nézd csak Yassit - erősködik. - Látod, a te szemed még az enyémnél is rosszabb. Figyelek. Tényleg egy helyben vagyunk. Kifényesítjük a horgokat, kagylót teszünk rájuk, bedobjuk őket a vízbe. Abban a percben meglódulnak: szinte röpülnek a part felé. - Ne ereszd tovább, elég! Állítsd meg! Van rajta valami? - Nincsen. Kalafat lassú mozdulatokkal húzza a zsineget. - A te csalid már régen a hal gyomrában van - magyarázza. - Itt nem táthatod a szádat, komám. Idenézz! Kiránt egy félkilós keszeget, a csónak farába hajítja. Én egyetlenegyet se fogok. O meg csak dobálja őket, egyiket a másik után. - Te csak etesd velük a csalidat - mondja. Már nem ellenséges. Mosolyog a kezdőn. Körülöttünk hal és madár, pontosabban tenger és ég minden népe összevegyül. A távoli, kopár csúcsok mögül csupán egyetlen sárga fénycsóvát lövell még a nap, de a tengeren a forrongás már forradalom képét ölti. Az egysejtűeket törpehalak, a törpehalakat makrélák, a makrélákat palamidák, a