Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.

Rokon irodalmakból - SAÍT FAÍK ABASIYANIK két elbeszélése

palamidákat tengeri fogas, a fogasokat kardhalak, a kardhalakat delfinek, a delfineket pedig tonhalak üldözik. Én ugyan így látom; mégis bizonytalan, ki az üldöző és ki az üldözött, ki kit nyel le. Talán az a körömnyi hal falja föl a delfint, talán a fogas nyeli majd a kardhalat. Forrongás, végítélet... de semmi sem bizonyos. Csobogás, játék, ünnepély, csatamező... Kalafat megállás nélkül dobálja a keszeget, én megállás nélkül cserélgetem a csalit. A világítótorony körül vadul sivítoznak a sirályok. Fölnézek: Sotirit látom. Viharos, sötét éjszakákon reményvesztetten villog a torony. Most a fiú elterülve, békésen cigarettázik a tövében. - Hej, Sotiri! - kiáltom. - Hopp! - feleli vissza. Föltekerem a zsineget, elnyúlok a csónak derekában... - Más úgysem telik tőled, aludjál nyugodtan - dohogja Kalafat. Behunyom a szememet. Almomban Kalafat egyre a keszeget dobálja, Sotiri pedig nyulat hajkurász a torony tövében...