Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.
A gondolat vándorútján - REUSS ANDRÁS: Vitázva a társadalommal és egymással
— ~«~««™--«- „ ™— ™_ RBJSS ANDRÁS JJOTÁZVA A TÁFSADALOMMM. ÉS EGYMÁSSAL gyakran felvetett kérdésre kereste a választ: Milyen mértékben vehetnek részt keresztények az igazságtalannak tűnő törvények vagy az igazságtalanság megszüntetésére irányuló törvények nem megfelelő végrehajtása elleni nyilvános tüntetéseken és a tiltakozás más formáin? 7 A kérdés tömören érzékelteti az amerikai társadalomnak azt a megosztottságát, amely összetételük mértékében a különböző egyházakat is érintette. A fekete polgárjogi mozgalom, amelynek sok elkötelezett keresztény harcosa is volt, az egyenlőséget kimondó és ezért igazságos törvények meghozataláért, elfogadása után végrehajtásáért küzdött. A fehér társadalom jelentős része ellenezte, majd megszavazása után támadta ezeket a törvényeket, ha pedig küzdelme eredménytelennek bizonyult, kifogásolta vagy szabotálta a végrehajtást. A nyilatkozat megerősíti a Szentírás és a hitvallások hagyományos tanítását, mely szerint a kormányzat dolga, hogy a jót jutalmazza és a gonoszt büntesse. A keresztényeknek tehát tiszteletben kell tartaniuk a kormányzatot. Feltételezi azonban a jelentés, hogy lehetnek igazságtalan törvények vagy igazságos törvényeket nem megfelelően hajtanak végre. A keresztényeknek ilyen esetben joguk és kötelességük, hogy az igazságtalan törvény semmissé tételéért és az igazságos törvények megfelelő végrehajtásáért fáradozzanak a törvényes lehetőségek igénybevételével. Amennyiben a törvényes eljárással nem sikerül helyrehozni a hibát, a keresztények - mondja a jelentés - jó lelkiismerettel vehetnek részt olyan nyilvános tüntetéseken, amelyek bemutatják az igazságtalanságot. S tehetik nemcsak abban az esetben, ha ők maguk szenvednek hátrányt, hanem tehetik ezt mások érdekében is. A szolidaritásnak, a közbenjárásnak ezt a kötelességét a jelentés bibliai és hitvallási idézetekkel is alátámasztja. Végül a kormányzatnak kell az egyén jogait és az igazság törvényes rendjét törvényes úton helyreállítania. A jelentés hivatkozik arra a bibliai tételre, hogy lehetnek olyan helyzetek, amikor nem embereknek, hanem inkább Istennek kell engedelmeskedni. Amikor így tesznek, akkor készek arra is, hogy tettük következményeként - keresztjükként - a büntetést is viseljék. Ez együtt jár azzal, hogy elfogadják a törvényes rendet, amely a tiltakozást vagy az engedetlenséget szankcionálja. A gondolatmenet szerint a vélt, de még el nem ismert igazságért való küzdelemben tanúsított ellenállás vagy engedetlenség nem ad felmentést más törvénybe ütköző cselekedet elkövetésére. A harcot tehát nem az egész arcvonalon, hanem a kifogásolt ponton tartja elképzelhetőnek. Nem az tehát a feladat, hogy más kérdéseket is belevonjanak a küzdelembe, vagy a másik álláspont képviselőjével totális háború kezdődjék, hanem az adott pontnak megfelelően és amennyire csak lehet, a törvények adta lehetőségek határain belül maradva küzdeni. E benyomásunkban megerősíthetnek azok szempontok, amelyek végiggondolását a polgári tiltakozás vagy engedetlenség megkezdése előtt a jelentés fontosnak tartja: a) A törvény megváltoztatásának minden jogi lehetősége egész bizonyosan kimerült. b) Jó lelkiismeretű emberekkel megtárgyalni álláspontunk igazságtartalmát. c) Az engedetlenséget erőszakmentesen végigvinni.
