Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - REUSS ANDRÁS: Vitázva a társadalommal és egymással

c) Az egyház az egyes hívőket a köz szolgálatára hívja, hogy Isten gyermekeiként szabadon, emberektől való félelem, emberek istenítése vagy megvetése nélkül, nem önzőén, józanul és tárgyilagosan, türelmesen és kétségbeesés nélkül hordozzanak felelősséget a világban. A Jézus Krisztusban való hit őriz meg a hamis várakozásoktól és tesz képessé - írják a német püspökök -, „hogy szembeszálljanak az éppen a mi népünkben jelenlevő végzetes hajlammal, amely a politikai döntéseket világnézeti kérdésekké teszi." d) Az egyház politikai felelősségének a határa, hogy az Isten akaratára és törvényére való hivatkozás mellett is van helye az eltérő politikai állásfoglalásoknak. Nincs egyetlen keresztény politika. Az egyház a napi politikában nem léphet fel saját programmal, és nem kötheti magát a politikai pártok programjához. Nem is szövetkezhet pártokkal politikai célok elérésére. Ennek egyik eleme, hogy az egyház tisztségviselői lemondanak a pártpolitikai tevékenységről. e) Az egyház közéleti felelősségének területe a szeretetszolgálat, ahol szívesen vállal úttörő munkát. f) Az egyház lelkigondozói és közbenjáró szolgálata vigaszt és reménységet nyújt, találkozásokra ad lehetőséget és segít az ellentétek leküzdésében. A püspökök a záró mondatokban arra kérik a vezetőket és vezetetteket, hogy politikai felelősségüket a szent és irgalmas Istenre tekintve gyakorolják, Isten igéjében pedig keressék a bűnbocsánat és segítség lehetőségét. A gyülekezetek örömmel legyenek készek a politikai felelősség gyakorlására, és lelkiismeretesen szolgálják a köz javát. A lelkészek esküjüknek megfelelően, csonkítatlanul hirdessék Isten igéjét mint törvényt és evangéliumot. Ne okozzanak botránkozást hamis politikai igyekezettel, és az egyház küldetésével szemben ne valamely párt programját részesítsék előnyben. Az irat egészében véve tárgyilagosan indokolja meg, miért tartja tévesnek akár az egyháznak és lelkészeinek a keresztény érvekkel való politizálását, akár a keresztényeknek a politikától való teljes visszahúzódását. Az 1952-es német politikai helyzetet talán még sejteni sem lehet a sorok mögött, mégis úgy érvel, hogy részvételre és politikai szerepvállalásra bátorítja a politikától megcsömörlött keresztényeket, és józanságra az újrakezdés hevületében levőket. A nyilatkozat a kétféle kormányzásról szóló tanításnak ezért korszerű alkalmazása a 16. századitól egészen eltérő viszonyok között. Figyelemre méltó az a törekvése, hogy a nemzetiszocializmus traumáját követően a politikát az ideológiai előjelektől és terhektől megszabadítva olyan területnek láttassa, ahol belátással és értelemmel, csupán mintegy szakkérdések eldöntése történik. Józanító törekvés ez olyan „túlideologizált" politikai légkörben, mint amely egykor Németországban volt és Magyarországon ma van. Több mint kérdéses mégis: megszabadítható-e teljesen a politika az ideológiától? Polgári engedetlenség A hatvanas évek derekán az Egyesült Államok társadalma mély válságot élt át a feketék egyenjogúságáért folytatott küzdelem miatt. Polgári engedelmesség és engedetlenség című jelentésében a Missouri Zsinat-Evangélikus Egyház teológiai bizottsága arra az akkor