Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Seminarium ecclesiae - FAZEKAS BENEDEK - PARRAGH SZABOLCS: A Kölcsey Szakkollégium mint a protestáns értelmiség-képzés egy lehetséges modellje

Már akkor tudtuk, legnagyobb problémánk a Szakkollégium épületének megszerzése lesz. Eveken keresztül bentlakás nélkül működtünk, s csupán a szemináriumok és a közös előadások éltették a közösséget. Már ekkor kerestük azonban a bentlakásos kollégium kialakításának lehetőségét. A Károli Gáspár Református Egyetemmel vettük fel a kapcsolatot, ahol az akkori vezetés sokáig messzemenő támogatásáról biztosított minket, ám lassan kiderült, csak úgy tartják elképzelhetőnek az együttműködést, és a kollégiumi szálláshely biztosítását, ha feladjuk a diákautonómiáról alkotott elképzeléseinket. Mivel - ahogyan ezt a fentebb kifejtett érvek alapján igazolva is láttuk számunkra az autonómia volt a sikeres szakkollégiumról alkotott képünk egyik kulcsfogalma, ezért ezt semmiképpen nem adhattuk fel. így a Károli Egyetemmel nem tudtuk folytatni a közös munkát, és annak ellenére, hogy azóta több kapcsolat-felvételi kísérletet tettünk, egyelőre nem sikerült újra felélénkíteni a párbeszédet - annak ellenére, hogy mindmáig hisszük: érdekeink és céljaink közösek. A Kölcsey Szakkollégium az elmúlt három évben állami támogatással, közel piaci áron ingatlant bérel ugyan, és így bentlakásos kollégiumként tudunk működni, ám csupán kilenc fő számára van férőhelyünk, ami messze van az ideális negyven, ötven főtől. Máig ingatlangondjaink a meghatározóak, és tudjuk, addig nem leszünk képesek munkánkat teljes hatékonysággal folytatni, amíg ezek meg nem oldódnak. Mivel valószínűleg csak egyházi, illetve egyetemi támogatással oldható meg egy nagyobb kollégium biztosítása, ezért sajnáljuk annyira, hogy nem sikerül azóta sem felújítani a megszakadt párbeszédet. Az egyházi támogatás lehetne a másik megoldás, ám annak ellenére, hogy minden félévnyitó és félévzáró áhítatunkról és egyéb közösségi alkalmainkról is hivatalos meghívót küldünk a protestáns egyházak vezetőinek, s többször személyesen is felkerestük őket, mégsem sikerült termékeny párbeszédet kezdeményeznünk. Sejthető, hogy ennek egyik gátja szintén az, hogy a Kölcsey Szakkollégium tagjai számára oly fontos szervezeti autonómia mindeddig nem nyert szimpátiát az egyházi vezetésben. Hiszünk azonban abban, hogy amennyiben megértik motívumainkat - s remélhetőleg ez a cikk is hozzájárul majd ehhez -, a protestáns egyházak vezetői is az autonómia lelkes támogatóivá válnak, tudván, hogy ez munkánk sikerének záloga. A kezdetek óta eltelt évek másik szomorú eredménye, hogy az alapításnál minket lelkesen támogató protestáns értelmiséggel sem sikerült fenntartani a kapcsolat élénkségét. Ennek vélhetőleg több oka van. Mivel korábban bentlakás híján sokáig nem sikerült a kívánt eredménnyel folytatnunk munkánkat, talán érthető is a lelkesedés csökkenése. Hozzájárulhatott még ehhez, hogy többeknek szintén más elképzeléseik vannak a szakkollégiumok működésével, és főleg autonómiájával kapcsolatban. Mivel mi is tudjuk, nem feltétlenül saját elképzeléseink a legjobbak, ezért volt mindig oly fontos számunkra, hogy a lehető legszélesebb fórumon folytassunk párbeszédet a Szakkollégiumról és jövőjéről. Ezt a célt szolgálta egy konferencia, amelyet 2000 decemberében szerveztünk a szakkollégiumi mozgalomról és az egyházi felsőoktatási kollégiumokról. A Konferencia után nyilatkozatot adtunk ki, amelyet a következőkben teljes terjedelmében idézünk.