Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.
Seminarium ecclesiae - FAZEKAS BENEDEK - PARRAGH SZABOLCS: A Kölcsey Szakkollégium mint a protestáns értelmiség-képzés egy lehetséges modellje
A protestáns egyházakban immár egy évtizede visszatérő probléma: új, önazonosság-tudattal rendelkező értelmiségre van szükség. Ennek lehetőségeiről, a nevelés intézményi kereteiről több álláspont is megfontolásra érdemes. Széles körben is egyetértés van azonban arról, hogy a sikeres értelmiségi képzés egyik legnagyobb lehetősége az egyházak részéről felsőoktatási kollégiumok kialakítása és támogatása. A hatékony egyházi szakkollégiumi rendszer kialakulásához széleskörű értelmiségi párbeszédre van szükség. Ezt a párbeszédet kívánta segíteni a Kölcsey Ferenc Protestáns Szakkollégium 2000. december 9-én tartott Felsőoktatási kollégiumok egyházban és világban című konferenciája. A rendezvényen elhangzott előadások azt vizsgálták, vajon mi lehet a felsőoktatási (szak)kollégiumok funkciója a mai magyar társadalomban és egyházban, illetve ennek kapcsán kísérletet tettek a különböző kollégiumi koncepciók bemutatására. Az előadások és az ezeket követő kerekasztal-beszélgetés egyetértésen alapuló tanulsága szerint: az egyházaknak szükségük van felsőoktatási kollégiumokra, mivel jelenleg a hasonló intézmények a legsikeresebbek az önazonosság-tudattal rendelkező értelmiség kinevelésében. Napjainkra a Katolikus és az Evangélikus Egyház is felismerte: támogatnia kell a szakkollégiumokat. Ezt mutatja a Szent Ignác Szakkollégium sikere és az egyre szaporodó katolikus kollégiumok, illetve a nemrégiben szakkollégiummá alakult Luther Otthon példája is. A hagyományosan központosítottabban működő Katolikus Egyház is felismerte, támogatnia kell az alulról jövő kezdeményezéseket, felismerte, hogy az egyház tagjainak kezdeményezései az egyház gazdagodását szolgálják. A megoldási lehetőségekről folyó párbeszéd reményeink szerint egyre élénkebb lesz a közeljövőben, és sikeresen kialakulhat egy mind szélesebb alapokon nyugvó protestáns szakkollégiumi mozgalom. A Kölcsey Szakkollégium és a konferencia szervezőinek sajnálatára a meghívott protestáns értelmiségiek és egyházi vezetők nem jöttek el a konferenciára. Ennek ellenére reméljük, így is sikerült jeleznünk, hogy az egyházban megvan az álláspontok termékeny sokszerűsége, amely az igazán hatékony munka alapja lehet. Összefoglalva a fentiek tanulságait, az a kérdés vethető fel, hogy az értelmiségképzés igénye milyen szerkezetű felsőoktatási kollégiumot határoz meg. A Kölcsey Szakkollégium által adott válasz ezek után nyilvánvalóan adódik: olyan, amely a maga feladatát a leghatékonyabban ellátni képes, amely a közösségépítést és a szocializációt tartja szem előtt, és olyan szerepeket ró a hallgatókra, amelyekbe értelmiségi pályájukon kerülni fognak. Ilyen szakkollégiumok közül nem egy működik hazánkban, és az elmúlt évtizedekben bizonyították is alkalmasságukat. Van pár olyan rájuk jellemző fő strukturális elem, amelyek megtartásával - meggyőződésünk szerint - a Kölcsey és bármely más protestáns szakkollégium is eljuthat hasonló sikerekhez. Az együttlakó kollégisták számának limitálása negyven, ötven főben - amely az optimális, működni képes kisközösségi létszám a szakkollégium önkormányzatisága, hogy a tagok szert tehessenek
