Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Seminarium ecclesiae - FAZEKAS BENEDEK - PARRAGH SZABOLCS: A Kölcsey Szakkollégium mint a protestáns értelmiség-képzés egy lehetséges modellje

dolgozik, és szervezett már nyelvjárásgyűjtést, valamint 2002 nyarán a horvátországi magyar lakta területen tervez falukutató tábort. Szakkollégiumunk egy alapító és egy senior tagja lelkipásztorként szolgál magyar gyülekezetekben ezen a vidéken. Igyekszünk mindent megtenni azért, hogy folyamatosan magas színvonalú képzést kapjanak tagjaink. Ennek egyik fontos lépése volt, mikor olyan független tanári kollégiumot hoztunk létre, amelynek tudós tagjai szakmai támogatásukkal és felügyeletükkel biztosíthatják a szakmai munka színvonalának állandóságát. A Tanári Kollégium tagjai jelenleg: Benda Gyula (történész, az ELTE Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszékének főmunkatársa), Bibó István (művészettörténész, a Sylvester János Protestáns Gimnázium igazgatója), Fabiny Tibor (irodalomtudós, a Hermeneutikai Kutató Központ vezetője), Németh Pál (lelkipásztor). A kurzusok elvégzése után a tagoknak beszámolót kell készíteniük. A beszámolónak van egy írásbeli és egy szóbeli szakasza. Az írásbeli abból áll, hogy a kollégistáknak írásbeli beszámolót, illetve dolgozatot kell leadniuk, a szóbeli beszámolón pedig meg kell ezt az írásbeli beszámolót védeniük a Kollégiumi Gyűlés, tehát a Szakkollégium teljes tagsága előtt. Ez a kettős rendszer nem csupán arra szolgál, hogy nyilvánossá és komollyá tegye a szakmai munkát, de arra is, hogy a gyakran más fakultásokon és szakokon hallgató szakkollégisták megismerjék egymás szakmai munkáját, illetve dolgozatukat a más szempontú értékeléssel is szembesíteni legyenek kénytelenek. Meg kell említsünk még egy számunkra nagy jelentőségű tevékenységi területet. Már a kezdetektől megindult a Szakkollégium kereteiben szerveződő Szellemi Műhely tevékenysége, amely nagyobb nyilvánosság számára szervezett előadásokat, író-olvasó találkozókat, vitafórumokat és kerekasztal-beszélgetéseket. író-olvasó találkozóinkon Esterházy Péter, Nádas Péter, Gion Nándor és még sokan mások meglátogattak minket. A kollégisták mindig nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy bizonyos határok között mindenkit meg lehessen hívni a kollégiumba, „Politikai ideológiák" című előadássorozatunkban például épp úgy adott elő Kis János, mint Kulin Ferenc, sőt egy kerekasztal-beszélgetésen ifj. Hegedűs Lóránt is megjelent. Igyekeztünk időről időre izgalmas közéleti kérdéseket is megcélozni, így szerveztünk beszélgetést az örökbefogadásról épp úgy, mint a közvéleménykutatók szerepéről a közvélemény formálásában: a nagyobb közvéleménykutató cégek vezetőit kérdeztük meg erről a kérdésről. Ezek az előadások lehetőséget biztosítottak számunkra a nagyobb nyilvánosság előtt való bemutatkozásra, támogatói körünk bővítésére, nem utolsó sorban ezzel nyílt lehetőségünk kilépni a szűkebb ismertségből, növelve a potenciális szakkollégisták körét. A Szakkollégium biztosította szakmai képzés mindezek ellenére nem cél, hanem eszköz. Számunkra a legnyilvánvalóbb különbség az említett szakkollégiumok és más, inkább tudományos elitképzést folytató felsőoktatási intézmények között, hogy a szakmai képzés mellett nagy hangsúlyt fektetünk a közösségi munkára, amelynek legnyilvánvalóbb formája a szakkollégiumi élet szervezése, a kollégiumban jelentkező mindennapi feladatok ellátása, amely teljes egészében a tagokra hárul. Véleményünk szerint mint nevelő intézmény kudarcra van ítélve minden szervezet, amely csupán oktatásra és számonkérésre korlátozza a tevékenységét. Sőt éppen az