Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - KALLA GÁBOR: André Parrot emlékezete

folytatóivá váltak az ősi mezopotámiai kultúrának. A városok élete nem sokat változott, legfeljebb az amúgy is sokszínű mezopotámiai kultúra gazdagodott egy új árnyalattal. Ha nem tudnánk elolvasni az ékírást, a változást valószínűleg nem is érzékelnénk. Követjelentések: politika és diplomácia A mári palotában előkerült több tízezer tábla nemcsak az itt székelő hatalmak belső életét tárta fel számunkra, bár ez is hatalmas tudományos eredmény lett volna, hanem egész Szíria és Mezopotámia története teljesen új megvilágításba került. A sors iróniája, hogy André Parrot azokat a Larsza történetével kapcsolatos forrásokat, amelyek miatt többek között a francia filológus szaktekintélyek hatására őt Irakba küldték, itt Szíriában találta meg. A mári levelekből kiderült, hogyan kötöttek szövetséget és hogyan szegték meg azokat a legfontosabb mezopotámiai (Larsza, Babilon, Esnunna, Asszíria), iráni (Elám) és szíriai (Mári, Aleppó, Qatna) hatalmak. Különösképpen a Szíriára vonatkozó források jelentettek újdonságot: korábban erről a területről szinte semmit sem lehetett tudni. Világossá vált, hogy a legnagyobb katonai erőt éppen az itteni két, egymással vetélkedő nyugat-szíriai nagyhatalom, Aleppó és Qatna (a mai Homsztól nem messze) jelentette. Az archívum látóköre dél felé egészen olyan kánaáni városokig terjed, mint az Izraelben fekvő Hácor, vagy keletre Dilmun (Bahrein) szigete. Ezt a széles, és a más időszakokénál sokkal részletesebb történeti képet a szubjektív királyfeliratoknál és krónikáknál sokkal autentikusabb forrásból ismerte meg a modern tudomány: a hivatalos levelezésekből, királyi levélváltásokból, valamint kormányzók és követek jelentéseiből. Ez egy másik olyan pont, amely a mári levéltárat egyedülállóvá teszi: a politika és a diplomácia itt olyan részletességgel jelenik meg, mint sehol máshol. Szemben az asszír királyfeliratokkal, amelyek himnikus formában dicsőítették az uralkodók tetteit, vagy a lakonikus tömörségű krónikákkal, ezekből a szövegekből fény derül a korabeli politika és diplomácia hátterére is. Most csupán egy csoportot emelek ki a hivatalos levelek közül: a követjelentéseket. Az uralkodók minden fontosabb hatalmi központba elküldték követeiket, akik rendszeresen beszámoltak uraiknak az eseményekről. A mári levéltárban a Zimri-Limnek küldött levelek maradtak fenn. A követek minden lehetséges módszerrel gyűjtötték az információt. Azt írták le, amit a vendéglátó hatalom akart a tudomásukra hozni. A hosszú távon mindig bizonytalan szövetségek aktuális állását arról mérték le, milyen szívélyesek a követekkel. Az információcsere gyakran meghatározó fontosságú volt, hiszen a háborúk éppolyan erővel folytak a diplomáciai frontokon, mint a harcmezőkön, és a siker sokszor attól függött, hogy sikerül-e az ellenséges koalíció tagjai közé éket verni. Ugyanakkor, ha valamelyik küldött hosszabb ideig nem jutott be az uralkodóhoz, azt rendkívül barátságtalan lépésnek tekintették. Egy alárendelt hatalom esetében rögtön felmerült a lehetősége annak, hogy az adott király el akar szakadni, és alkalomadtán erős seregek jelenhettek meg ebben a városban. Egyenrangú hatalmaknál az