Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Rokon irodalmakból - ORHAN VELI KANIK versei

ODABENT Az ablak a legjobb, az ablak. Legalább az elhúzó madarakat, Nem a négy falat nézed. EGYSZER NE CSAK HALLJAD Egyszer ne csak halljad Az ágakon kicsattanó pisztáciák neszét, Lásd is: mivé leszel te is. Egyszer ne csak halld, lásd is a lágy esőt, Kongó harangot, beszélő embert. Egyszer ne csak érezd a moszatok szagát, Homárét, rákét, Tengeri szélét... HABLEÁNY Mintha most lépett volna ki a tengerből. Haja, ajkai Tengert illatoztak reggelig. Keble hullámzott, mint a tenger. Szegény volt, tudom. De mit számít az a szó: szegény! Fülembe suttogta Szerelmes szavait. Ki tudja, miket látott, tapasztalt A fojtogató árral küzdve életében. Hálót foltozni, kivetni, bevonni, Horgot csinálni, csalit bedobni... Tüskehalhoz hasonló Keze kezemhez ért. Azon éjjel láttam, az ő szemében láttam: Mintha a nyílt tengeren születne a nap. Haja ébresztett rá: mi a hullám, Azon ringattam magam álmaimban.