Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Rokon irodalmakból - ORHAN VELI KANIK versei

HULLÁM Hogy boldognak tudjam magam, Nem kívánok tollat, papírt, Ujjaim közt cigarettám, Kék füstjében elmerülök, Szemben velem arcképed. Indulok, hív a tenger, A tenger hív, a világ fogva tart. Mintha innék varázsitalt: Van valami a levegőben, Amitől részeg lesz az ember. Tudom: látszat, minden csak látszat. Vitorlás-létem, csónak-létem, Hátamon a víz hűvössége, Árbocomnál a szél zenéje, Hangzása szüntelen motorzúgásnak: Hazugság, látszat. És mégis, Mégis szép napokat élhetek, Élhetek a kék ragyogásban. Mint vízben úszó dinnyehéj, Mint áfák égre néző tükörképe, Mint köd, melyben hamvas szilvafák ingának S szerelem, harmat, illat... II. Nem elég sem toll, sem papír, Hogy boldognak tudjam magam. Minden dal csak vicik-vacak. Nem vagyok csónak, sem vitorlás. Ott kéne élnem, ahol Nem dinnyehéj, nem fény, köd, pára, De ember lennék, Ember valahára!