Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - REUSS ANDRÁS: Vitázva a társadalommal és egymással

A demokrácia problémái és a keresztények Az EKD 1985-ben, 40 évvel a nemzetiszocializmus idejére visszatekintő Stuttgarti Bűnvallás évfordulóján „Evangélikus/protestáns egyház és szabadságszerető demokrácia"

8 címen kiadta „gondolkodtató iratát".

9 Magasan kvalifikált és széles körben elismert szakemberek készítik ezeket az iratokat. Erveiknek és felismeréseiknek további súlyt ad, hogy az egyház elfogadja tartalmukat. Nem talált süket fülekre a társadalomban ez az irat, hiszen már a következő évben megközelítette a százezres példányszámot. Célja, hogy a protestáns keresztényeknek a második világháború után megalapított demokratikus német államhoz való viszonyát meghatározza. Ez volt az első eset, hogy a német protestáns egyházak a liberális demokráciát egyrészt ennyire átfogóan és elfogadóan méltatták, másrészt kifejezték azt a meggyőződésüket is, hogy a politikai rend javítható és javítandó. A témával való foglalkozásra ösztönzött az a tapasztalat, hogy 1933-ban Hitler nem azért jutott hatalomra, mert olyan sok nemzetiszocialista volt a Weimari Köztársaságban, hanem azért, mert nem volt elég demokrata, aki a weimari alkotmány értékeit felismerte és védelmezni kész lett volna. Az egyházi ellenállás pedig nem politikai természetű volt, hiszen elsősorban csak arra irányult, hogy az egyház függetlenségét őrizze. Csak kevesen voltak, akik a totális állam és igazságtalanságai ellen léptek volna fel az ellenállók közül. A jelenben pedig azt lehet látni, hogy a demokratikus rendszerben is új meg új problémákkal szembesül a társadalom, amelyekre nincs kész megoldás, hanem a megoldásokat meg kell találni. Ez vitákkal jár és változásokat tehet szükségessé, amelyeket viszont - talán nemcsak szóval, hanem befolyásukkal és hatalmukkal is - elleneznek azok, akikre nézve a változás hátrányos. Ebben a helyzetben kérdés az egyház viszonya a demokráciához. Csak alkalmazkodike az egyház a fennálló államformához, vagy képes-e teológiailag is meghatározni a demokratikus államformához való viszonyát úgy, hogy távolságot tart és mindig ragaszkodik a kritika szabadságához, még ha adott helyzetekben egyetértését fejezi is ki? Hogyan foglalkoznak a keresztények hitbeli meggyőződésük alapján a demokrácia előtt álló feladatokkal és a sajátos politikai struktúrákkal? A gondolkodtató irat első része megindokolja, hogy a protestáns keresztények miért tudják elfogadni az alkotmányra épülő demokratikus államformát, és leírja, hogy melyek ennek az elfogadásnak a következményei. A második rész felvázolja „a szabadságszerető demokratikus jogállam" alapvető elemeit, amelyek alapján egyúttal a demokratikus állam feladatai és korlátai is felismerhetők. A harmadik rész azokat a feladatokat tekinti át, amelyek az alkotmányban leírt államforma megvalósításához és továbbfejlesztéséhez szükségesek a demokrácia egyre többet emlegetett válságával kapcsolatosan. Az irat valóban elgondolkodtató. A demokratikus államot nem az alkotmányos szervezet felépítése, nem a politikai testületek és szervezetek működése, nem a választások menete, hanem a gondolkodó állampolgár felől közelíti meg. Kimutatja, hogy a demokrácia úgy életképes, ha az állampolgárok részt vesznek benne, és a részvétel készsége és szabadsága a keresztény ember számára a hit igazságából következik, mely szerint egyedül Isten formálhat jogot az ember egész életére. Miközben helyesli a demokratikus államformát és a demokratikus társadalmat, rámutat a demokrácia egyoldalúsága-