Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.
A gondolat vándorútján - REUSS ANDRÁS: Vitázva a társadalommal és egymással
ira, buktatóira és veszélyeire is. A részvételre, a felelősség vállalására úgy buzdít, hogy közben elkerüli a kritikátlan rajongást az egyik oldalon és a fásult kiábrándultságot a másik oldalon. Keresztény egyház a pluralista társadalomban A hazai vitákat figyelve megállapíthatjuk, nem igazán tudatos a magyarországi kereszténységben, amely a szocialista rendszer idején szinte csak saját háttérbe szorítottságát és a nyugati kereszténység szabadságát látta, hogy a kilencvenes évek Európája, amelyhez csatlakozni akarunk, valójában mennyire laicizált és szekularizált is. Két vita érzékeltette ezt, amelyek mindegyike nagy vihart kavart a német társadalomban. Az egyik a német alkotmány preambulumáról 1993-tól folyt vita, amelynek a kérdése az volt, kezdődhet-e egy modern világi állam alkotmánya Isten nevére való hivatkozással („...Isten és emberek előtti felelősséggel ..."). A másik vita a körül a kérdés körül forgott, alkotmányos-e bírósági üléstermekben (1973), illetve iskolai tanteremben (1995) 10 keresztet kifüggeszteni. A szövetségi parlamentben elégséges többség állt Isten nevének az alkotmányban való megtartása mellé, a német alkotmánybíróság pedig - miközben az állam világnézeti semlegességét hangsúlyozta - azzal összeegyeztethetőnek ítélte a kifüggesztett keresztet. Az alkotmánybíróság jellegzetes érve volt, hogy a kereszténységnek a német társadalmat formáló erejére hivatkozott. A német protestantizmus legfőbb vezetője, az evangélikus, református és uniált egyházak szervezete, az EKD Tanácsa 1997 októberében kiadott nyilatkozatában, Kereszténység és politikai kultúra 11 , az alkotmánybíróságnak ezt az érvét ragadja meg és viszi tovább. A helyzet felmérése és leírása után megállapítja, hogy az egyház igehirdetése az emberek szívét akarja az evangélium hitére indítani, hogy az emberek lelkiismeretét és egész életét Isten igéje határozza meg, Isten parancsolatait kövessék és Isten kegyelmes igényére bízzák magukat. Ez az igehirdetés mindig ellenkezést és tiltakozást is kivált az evangéliummal szemben. Az egyháznak viszont az a küldetése, hogy a történelmi körülmények, a kulturális és politikai korszellem minden változása közepette is az evangéliumot hirdesse. A keresztény egyház bizonyságtétele nem marad visszhang nélkül, de ez a visszhang ellentmondásos. A keresztről való beszéd egyrészt a Krisztusról szóló evangélium megvallását teremti meg és tartja fenn, másrészt ugyanakkor mindig elutasítással és értetlenséggel is találkozik. Az evangélium hirdetése az egyház és az egyes keresztények életfolytatása által alakítja a világot, a társadalmat is, ezért jogos a kereszténységnek az egyházon kívüli társadalmat is formáló erejéről beszélni. A nyilatkozat ezért szükségesnek tartja, hogy a kereszténység az igehirdetésnek az egyház falain kívüli hatásait is figyelemmel kísérje, még ha ezek a hatások nem is az egyházi élettel kapcsolatosak. Az EKD irata tudatában van annak, hogy a kereszténységnek ez a - nevezzük így - szekuláris befolyása a társadalomra ma sokkal kisebb, mint korábban, és hogy a tradícióval való szakítás jelei az egyházon belül is megfigyelhetők. Az egyháznak mégsem szabad engednie, hogy a köztudatból kiszorítsák. A kereszténység történeti és kulturális hatásaira való emlékeztetést, a jelen számára üdvös felvilágosítást a jelenkor miatt kell végezni.
