Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.
A gondolat vándorútján - KARÁTSON GÁBOR: Jakob Böhme és a Föld Szíve
14 Böhme a kvalitásokat - szó szerint így: die Qualitäten - Isten hét forrásszellemével - die sieben Quell-Geister Gottes - azonosítja: ezek a fanyar (vagy savanyú) amely, ha Lucifer magát benne lángra gyújtja, Isten haragjává változik, az édes, a keserű, a forróság (vagy tűz), a szeretet, a hang (vagy csendülés), hetedikként pedig a másik hatból születő corpus, a természet igazi szelleme, sőt a természet maga. A kvalitásokban való filozofálással - és „filozófia" itt természettudományt is jelent -, nem is olyan korszerűtlenül, hiszen a győzelmi menetének éppen csak nekivágó redukcionista természettudomány mellett megvolt akkor a lehetősége a kvalitatív filozofálásnak is (lásd például a Böhmétől annyira különböző Leonardo da Vinci néhány naplójegyzetét) elvetette lelkünkben egy egészen új, egykor majd lehetővé váló természettudomány (lásd Goethe mára jobb körökben egyre elfogadottabbá váló próbálkozásait) első magjait; ebben a filozófiában Isten nem a jelenségek mögött áll, valahol meszsze-messze, nyugdíjasként visszahúzódva mint Szenilis Órás, hanem élő Istenként ma is mindenben jelen van. Mégis, a Böhme-olvasónak sincs könnyű dolga: az Isten emberéből kikibukik a bogaras suszter, a tanulatlan ember jellegzetes okoskodása; Böhme ilyenkor a hét kvalitásból ugyanolyan mechanisztikusán bűvészkedi elő a jelenségeket, mint színtelen, szagtalan, hangtalan atomjaikból a redukcionisták. De újra meg újra ott van a Géniusz is. Bámulatos, midőn arról beszél, hogy az erők kölcsönös egymást-áthatása szerint az almában is ott van az Isten haragja is, a Krisztus is (8,21-22:), „a fanyar kvalitás leküzdése, ISTEN irgalmának forrása, amely legyőzi a haragot, amely a fanyar forrást megszelídíti, amelyben ISTEN irgalma fölszáll. Hasonlatát az almában találod, ez kezdetben fanyar; midőn azonban az édes kvalitás kényszeríti és leküzdi, egészen szelíd lesz és eledelre kedves; így van ez az Isteni Erőben is. Mert ha az Atyaisten irgalmáról beszélünk, az 0 erejéről szólunk akkor, a szalitterben lévő forrásszellemeiről, amelyekből szerelmes Szíve vagy Fia megszületik"; a The Secret Life of Plants 20. századi megfigyeléseire emlékeztet, ha ugyanebben a fejezetben hosszan ecseteli (látni véljük a virágos réten heverésző Böhmét, amint mágikus szendergésben belép a növény belsejébe), miként kergetőznek és üzekednek a növényi szárban, a kívülről rátörő forróság hatása alatt, a mag kicsírázásától a virág, majd a termés létrejöttéig a keserű, a fanyar és az édes íz; és egészen csudálatossá válik, midőn a 7. szellemről így ír (11,54-58): „Halljad hát, milyen a természet formálódása a hetedik szellemben: Az édes víz a természet kezdete; a fanyar kvalitás pedig összehúzza, míg természetessé és foghatóvá nem válik, angyali módon szólván. Ha pedig összehúzódott, olyanná lesz, mint az égi kék: midőn azonban a fény vagy a villám kihasad benne, olyan, mint a nemes jáspis, mint az üvegtenger, ahogy a magam nyelvén mondanám, amelybe belesüt a Nap, és egészen tiszta és világos. Amikor azonban a keserű kvalitás is megjelenik benne, osztódik akkor és formálódik, mintha csak élne, vagy mintha ott keletkezne benne az élet, és zöldes formát ölt, mint a zöld villám, emberileg szólván, egészen elvakul tőle az ember, és nem tud belenézni. És ha a hőség is megjelenik benne, a zöld forma félig vörösessé válik, mint amikor a zöld villámból előragyog egy karbunkulus kő. De ha az a fény ragyog bele ebbe a Természet-Tengerbe, amely az ISTEN Fia, megkapja akkor a maga sárgás és fehéres, semmihez sem hasonlítható színét: Meglátni azt csak ama másik életben fogod. Mert ez most már az igazi Természet-Ég, amely ISTENből való, amelyben a Szt. Angyalok élnek, és amelyből kezdetben teremtettek."
