Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - KARÁTSON GÁBOR: Jakob Böhme és a Föld Szíve

2 Sem Böhme-kutató, sem Böhme-szakértő nem vagyok; egy átfogó, sok mindenre kiterjedő életterven belül (ha ugyan lehet tervnek nevezni a történelmi fuldokló mozdulatait) kezdtem foglalkozni vele, vagy harmincöt éve. Én is úgy jártam, mint annyian, első könyve, az Aurora vált számomra igazán fontossá. Nem mondom, hogy ne tanulmányozgattam volna más Böhme-műveket is, de igazság szerint az Aurorán mindeddig nem jutottam túl; így hát, amit el szeretnék mondani, nagyjából az Aurorával kapcsolatban adom elő. 3 AURORA, avagy a hajnalhasadás, vagyis a Filozófia, Asztrológia és Teológia Gyökere vagy Anyja helyes alapvetésben, vagyis A természet leírása / Minden miként volt és mint lett kezdetben; hogyan lettek a természet és az elemek mint kreatúrák, s a két kvalitásról is, a Rosszról és a Jóról; hol van a dolgok eredete, és hogyan áll és hat az ma, és miként lesz az idők végezetén; és arról is, milyen az ISTEN S a Poklok birodalma, s mindkettőben miként hat az emberi teremtés/. Mindezt helyes alapvetésből s a szellemnek ISTEN buzgó lénye általi ismeretében nagy szorgalmatosságban leírta Jacob Böhme j

'Görlitzben/ Krisztus 1612. évében, életének 37. esztendejében, pünkösd keddjén. Jacob Böhme Aurorája, miféle hajnalhasadás az? (Hajnalpír, Morgenröthe) Miféle óriási hajnal? Hajnal a szabadban, szénacsinálás idején, frissen kaszált hegyi réten. Roppant lélegzetvételében mindenre kiterjed, noha be van osztva fejezetekre s bizonyos gondolatmenetet követ, a szerző folytonos elkalandozásai miatt szinte hogy rendezetlen halmaz: amely illatozik, amelyben a hegyoldal füvével a vadvirágok egybe vannak kaszálva, össze-vissza elegyítve, gyönyörűségesen. Ez a beszédmód, amely a döntő pillanatokban mégis valamely benső determinációt követ, a maga spontán áradásában maga is Natur-Sprache: az a természet-nyelv, amely Böhme legzseniálisabb intuícióinak egyike. Hegyipatak és kaszálók fölött a hajnalpír kiárad: Morgenröthe im Aufgang. Bízvást mondhatjuk a felvilágosodás hajnalának - nem éppen általános értelemben: egy beavatási élmény leírása. 4 Ennek a beavatási élménynek a kirobbantó okát azonban az Aurora egyik kései fejezetében (19, 1-13), egy olyan (mindenestül modern) élmény leírásában találjuk, amely a történelmi felvilágosodáshoz vezető s onnan tovább, napjaink kétségbeesett kozmológiájához zuhanó léttapasztalathoz kötődik mint lefelé vivő ösvény. Mint mai szerző (talán mint kissé szigorúbban szerkesztő szerző), könnyen lehet, az Aurora elejére helyezte volna ezt a passzust. „Az Égről Az igazi Ég, a mi saját emberi Egünk, ahová elutazik a lélek, midőn elválik a testtől (s ahová bement Krisztus, a mi királyunk, s ahonnan Atyjától jött és megszületett és emberré vált Szűz Mária testében) az emberek fiai elől mind mostanáig szinte rejtve volt, és sokféleképp vélekedtek felőle. Vakarództak körüle a tudósok is sokféle különös írással, és egymás haját tépték gya-