Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - KARÁTSON GÁBOR: Jakob Böhme és a Föld Szíve

KARÁTSON GÁBOR Jacob Böhme és a Föld Szíve Gondolatok az Aurora olvasása közben Jacob Böhme (1575-1624) cipész és csizmadia volt Görlitz városában, mint philosophus teutonicus pedig a legnagyobb német gondolkodók egyike; ő az a varga, aki följebb nyújtózkodott a kaptafánál. Isten embere volt; ha az talán nem mondható is, magával Istennel társalkodott volna, olyasvalami történt vele, ami némileg hasonlít az ilyen társalkodáshoz: élő képekben szemlélte Isten és az Istenség titkait. A német nyelv legnagyobb művészei közé tartozott, mint nyelvfilozófus (a nyelv élő valóságából filozofáló gondolkodó) pedig Martin Heidegger előfutárának tekinthető (bár ez a szó itt félreérthető: a kereszténység misztériumai felől tekintve magasan Heidegger fölé emelkedik). Hatása nyíltan is, ezernyi búvópatakon keresztül is régóta érvényesül. Teozófiája (Theosophia revelata. Oder: Alle Göttliche Schriften Jacob Böhmens, von Altseidenberg, mondja az 1730-as összkiadás kiadói címlapja, s az 1682-es amszterdami szerint is: Des Gottseligen Hocherleuchteten lacob Böhmen Alle Theosophische Schriften)^ már Böhme életében is részben lelkes érdeklődésre, részben kíméletlen elutasításra talált. (A helybeli evangélikus lelkész, Gregor Richter ellenségeskedése Böhmét sírjáig elkísérte; Böhme, aki egyébként mindig jó evangélikusnak tartotta magát, e támadásoktól és meghurcoltatásoktól sokat szenvedett.) 1 A legmélyebb keresztyén gondolkodók közé tartozott, a szó természetien mély és istenien magasztos értelmében; talán épp azért, mert abban a korban, amelyben élt, az ember Istenhez és természethez való viszonya egyszerre vált problematikussá. Hatott Böhme általában a romantikusokra, igazi folytatóját azonban a bajor katolikus Franz von Baaderban (1765-1841) találta meg. De mi, mi még mindig kiszorítjuk tudatunkból. És épp ezért (habár észre se vesszük ezt sem) mint viharfelhő tornyosul fölénk. Gomolygó sötétség, amely csak addig fenyegető, amíg szeretnénk megfeledkezni róla; ha azonban foglalkozni kezdünk vele - ha vele sokan foglalkozni kezdenénk, átadva magunkat impulzusainak, mennykövei is, felhőszakadásai is fölüdülést hozhatnának e mostani lelki-szellemi aszály után. Időszerűsége, Ég, Ember és Föld kapcsolatának mai romlásában, megkérdőjelezhetetlen.