Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Seminarium Eccklesiae - SÓLYOM JENŐ: Gondolatok egy magyar evangélikus egyetemről

szen kicsi százalékában van hittudományi kar. Tehát az egyházi és világi intézmények szétválása nemcsak a széles értelemben vett felsőfokú oktatásra vonatkozik, hanem a lelkészképzésre is, bár érdekes módon ebben a történelem alakulásától függően egészen különböző megoldásokat találunk. Megengedve a kivételeket, mint amelyek erősítik a szabályt, az mondható, hogy Európa déli részén, a többségében katolikus országokban, a lelkészképzés lényegében kiszorult az állami felsőoktatási rendszerből. Franciaországban az egyetlen kivétel Strasbourg, a város és Elzász egyházjogilag különleges, a múltból adódó státusa miatt. Ezért is, ennek kompenzálására alapítottak a világnak ezen a részén katolikus egyetemeket. Északabbra, az inkább vagy nagy többségében protestáns államokban, Angliában, Németországban, Svájcban vagy a skandináv államokban, ahol az állam és az egyház szétválasztása nem ilyen drasztikusan ment végbe, a teológiának az egyetemekkel való kapcsolata szervesen fejlődött tovább. A hittudományi karok ma is integráns részei az egyetemnek. Emiatt nem is igen látszott igény arra, hogy önálló, egyházi irányítás alatt álló egyetem maradjon fönn, vagy alakuljon. Létrejöttek viszont olyan intézmények, ahol az elvontabb egyetemi hittudományi képzés után az egyházi szolgálat gyülekezet-centrikusabb feladataival is megismerkedhetnek a leendő lelkészek, másrészt szakirányú, a német nyelvterületen Fachhochschule-nak nevezett egyházi főiskolák, ahol hitoktatókat, az egyházi zene munkásait és legfőképpen a diakóniai munkában résztvevőket, szociális munkásokat képeznek. Összefoglalóan, talán kissé sematikusan, leegyszerűsítve a helyzetet, s az amerikai, a miénktől alapvetően eltérő felsőoktatási rendszertől eltekintve, Európára koncentrálva, tulajdonképpen két modellt láthatunk magunk előtt. Az egyikben az állam minden felsőoktatási feladatot felvállal a lelkészképzést kivéve, ezzel mintegy ki is zárva a teológiát a tudományok egyetemességéből. A másikban viszont a teológia megmaradt az állami egyetem falain belül. Egyik esetben sem marad azonban oktatási feladatok nélkül az egyház. Az első esetben létrehozta saját egyetemeit, a második esetben pedig megkereste azokat a különleges területeket, melyekben egyházi elkötelezettségű képzéssel a társadalom javára lehet. Hol állunk Magyarországon a fenti modellek között? Egyetemi rendszerünk a kezdeti, középkori próbálkozásoktól eltekintve inkább a német hagyományokat követte, de a protestáns egyházak történelmi okok miatt csak viszonylag későn integrálódhattak ebbe a rendszerbe. Míg a katolikus egyház vonatkozásában a múlt század első felében fennálló helyzet a fentebb említett modellek közül a másodiknak felelt meg, a protestáns egyházak esetében bonyolultabb volt a képlet, hiszen az integráció nem érintette például a protestáns egyházak által alapított és fenntartott tanítóképzőket, de a jogakadémiát sem. Ezt törte meg az egyetemek szovjet mintára történt feldarabolása, s ezzel együtt a hittudományi karoknak az egyetemektől való leválasztása a kommunista fordulat idején, amikor Magyarországon is bekövetkezett az állam és egyház radikális szétválasztása. Az