Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Corpuse evangelicorum - BENCZÚR LÁSZLÓ: Egyháztörténet a hitoktatásban...

sztálinista szemléletű közoktatásunkban. Az egyháznak mint sajátos történelmi ténynek a létezésére és az egyház minden időben és mindenütt érvényes küldetésére összpontosítottak, anélkül, hogy vitázni vagy védekezni igyekeztek volna. Az előadásokat követő viták jellegzetesebb ütközőpontjait néhány kiragadott idézettel kísérelhetjük meg érzékeltetni. Bottá előadása hangsúlyozta: cél a tanítvánnyá tevés és az egyházszeretetre nevelés. Ezért „a könyv minden paragrafusában Krisztusnak kell középpontban lenni." Nem szabad egyes személyek kiemelésével dicsekvést keltenünk. Szalatnai korreferátuma ezzel ellentétben azt hangsúlyozta, hogy dicsekedjünk nagyjainkkal, mert a köztudat nem értékeli az evangélikusság szerepét nemzetünk történetében. Legyen a könyv olvasmányos és öntudaterősítő. Beletartozik hazai egyháztörténetünkbe Kossuth, Petőfi, Mikszáth. Mások szerint ez kétséges. Legföljebb evangélikus miliőből jöttek. A két nézőpont közötti feszültség érezhető volt a további viták során is. Gyapay négy legutóbb használt egyháztörténeti hittankönyvet elemzett. 28 pontba foglalva tekintette át az egyháztörténet sajátos korszakait. Amikor rámutatott az elavult értékelésekre, megfogalmazta azokat a kihívásokat, amelyekkel egy-egy korszaknak szembesülnie kellett. A „lelki egyházat" és a „szervezett egyházat" nem szabad szembeállítani, mindkettőt be kell mutatni. A nagy emberek szerepeltetése illusztratív legyen. Hiánya az eddigi tankönyveknek - többek között -, hogy nem foglalkoznak a Biblia keletkezésének történetével, és elhanyagolják a 18. századtól kezdve az egyetemes történelmet. Vitatták: mennyiben „forradalmi jelenség", „felépítmény?", „népi mozgalom?" a keresztyénség. Luther szerepét nem értékelhetjük Engels módjára. Kívánatos a középkor bővebb értékelése. Nem lehet „hitébresztő", de legyen lelkesítő és szolgáljon példával a hittankönyv. Segítsen eligazodni a kihívások között. „Az egyház beágyazottsága a történelembe nem tévesztendő össze a társadalmi vetülettel." Ottlyk 10 általános iskolai és 10 gimnáziumi tankönyv elemzésével foglalkozott. Azt vizsgálta, mit emeltek ki, mit hagytak el. Nagy Konstantinuszt pl. idealizálják. Rövidre fogott és egyoldalú a középkor megrajzolása. Luther életrajzának ismertetése hangsúlyosabb a tanítása és egész műve bemutatásánál. Hiányzik a keleti egyházak és az újkori katolicizmus ismertetése, de a bibliafordítások és a külmisszió is. Igényli a társadalmi összefüggések és a haladó hagyományok figyelembevételét, a közelmúlt kritikai feltárását. Kevés hozzászólás követte előadását, mert kérdéseit Gyapay előadása kapcsán nagyrészt megvitatták. Sólyom Jenő arra'hívta fel a figyelmet, hogy tulajdonképpen nem a tankönyveket, hanem a tanterveket kéne vizsgálat tárgyává tenni. Wiczián előadása alapvető kérdéssel foglalkozott: „Hogyan lehet az egyháztörténetírás egyszerre történettudomány és teológiai tudomány?" A probléma alapjában véve a kinyilatkoztatás és a történelem viszonyának tisztázása. Az egyház ugyanis rejtett valóság a történelemben. Az inkarnáció láthatatlan folytatódása. Lényegét csak a hit ismeri fel. Történelmi jelenlétének azonban vannak ismertető jelei Luther szerint. Ezek első sorban az igehirdetés, a szentségek kiszolgáltatása és a kereszt, a szenvedés. Az egyház nemcsak a világ megvetése és erőszaka következtében szenved, hanem tagjainak bűne miatt is, amikor hatalomra törnek, vagy a hatalom vazallusaivá válnak. „Földi útjai tehát nem a hatalom, s dicsőség útja, hanem a szegényes külső és a kereszt alatt