Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Corpuse evangelicorum - GICZI ZSOLT: Sorsforduló

1 Thuróczy Zoltán püspökök, Makkai Sándor volt erdélyi püspök, továbbá Szabó Zoltán püspökhelyettes és Uray Sándor volt tiszántúli püspökhelyettes fogságban, vagy őrizetben vannak, rá kell mutatnunk, hogy a nemzetközi egyházi közvélemény nagy ítélőszéke előtt is folyik az ő pörük, s ha a bánásmód kifogásolható, a perben a magyar nemzet jó hire lesz a vesztes."

36 Az egyházak működési szabadságának értelmezését, a földreform egyházi hatásait, az egyes felekezetek számára járó államsegélyek és egyéb juttatások, az egyházi sajtó és iskolák, valamint a hadifoglyok és internáltak ügyét érintő memorandum miniszterelnökhöz történő benyújtását Radvánszkyék egybehangolták a katolikus egyház ugyanilyen lépésével. Előzetes megbeszélések alapján május 28-án a református és evangélikus egyházak képviselőivel együtt Grősz József kalocsai érsek szintén megjelent Dalnoki Miklós Bélánál és a katolikus püspöki kar nevében a protestánsokéhoz hasonló tartalmú emlékiratot adott át neki.

37 A történelmi keresztény egyházak ismételt tiltakozásainak hatására a politikai rendőrség magatartása 1945 végére valamelyest visszafogottabbá vált, bár az egyházi személyeket érintő visszaélések nem szűntek meg egy csapásra. A számos egyéni tragédiát okozó rendőrségi túlkapások és az egyháziakat sokszor hátrányosan megkülönböztető népbírósági gyakorlat mellett 1945 folyamán az egyház életét megkeserítették a vallásos szervezeteket időnként érő zaklatások is. Ezek egyelőre még nem szervezetten és központilag irányítva zajlottak, mint ahogyan az egy-két évvel később történt. Sokkal inkább egyes túlbuzgó és türelmetlen kommunisták, esedeg más baloldali politikai csoportokhoz tartozó személyek helyi akcióiról volt szó. Azonban több településen a vallási egyesületeket érő támadások olyan méreteket öltöttek, hogy a felelős egyházi vezetők kénytelenek voltak rámutatni ezek törvényellenes jellegére. Ezt tette például Czapik Gyula egri érsek 1945 októberében, amikor a következő nyilatkozatot bocsátotta ki: „Az egri érsek avval kapcsolatban, hogy egyes helyeken a közigazgatási szervek az Ellenőrző Bizottságra hivatkozva, a vallásos egyesületek működését betiltottnak vélték, más esetekben a vallásos egyesületek vezetőinek nevét követelték, ismét más esetekben pedig politikai pártok felszólítást küldöttek vallásos egyesület működésének beszüntetéséről, közli papjaival, hogy mindezen esetekben félreértésen alapuló és jogtalan eljárásról van szó."

38 Azokon a településeken, ahol a szélsőbaloldali beállítottságú helyi tisztségviselők a katolikus egyesületek ellen támadást indítottak, az evangélikus vallási szervezetek sem kerülhették el a háborgatást. Amint a fentiekben láttuk, már az 1945-ös évben sok méltánytalanság érte a magyarországi vallási közösségeket. Az egyházak - köztük az evangélikus - visszafogott módon ugyan, de többször kifejezték tiltakozásukat az őket érő inzultusok ellen. Az evangélikus egyházi vezetés ilyen témájú megnyilatkozásaiban tartózkodott attól, hogy az evangélikusságot sújtó intézkedésekért felelős politikai pártot, vagy pártokat nyíltan megnevezze. Ám kimondatlanul is világos volt, hogy a szóvá tett visszaélésekért leggyakrabban a kommunisták felelősek. Az MKP propagandája alapvetően két módszert alkalmazva igyekezett cáfolni azt a tényt, hogy a pártnak meghatározó szerepe van az egyházakkal szembeni kilengésekben. Egyrészt, ha sehogy sem sikerült a kifogásolt ügyekben a felelősséget másra hárítani, akkor a kommunisták megpróbálták azt a látszatot kelteni, hogy az egyházellenes lépéseik „a fasiszta maradványok