Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Corpuse evangelicorum - GICZI ZSOLT: Sorsforduló

és a reakció elleni harc" részét képezik. Másrészt amennyiben ez az eljárás eredménytelennek bizonyult, akkor úgy tüntették fel ezeket az eseteket, hogy nem a párt vallásellenes alapállásának következményei, hanem egyes szélsőségesen viselkedő párttagok vagy pártfunkcionáriusok egyéni akciói. A legkirívóbb túlkapások felelősei közül néhányat látványosan felelősségre vontak, hogy ezzel szemléltessék a párt egyházak iránti „jóindulatát". A Szabad Nép 1945 augusztusának végén például beszámolt arról, hogy az MKP kizárta tagjai közül az egerszovátai pártszervezet titkárát, mert az a nyilvánosság előtt alaptalanul súlyosan megsértette a község plébánosát.

39 Ugyanakkor a kommunista párt napilapja mindig védelmébe vette az egyházellenes atrocitásokkal vádolt politikai rendőrséget. A megpróbáltatásokkal teli 1945-ös esztendő során az evangélikus egyház nyugtalanító tapasztalatot szerzett a Magyar Kommunista Párt formálódó egyházpolitikai gyakorlatáról. A magyarországi evangélikusok döntő része számára már a második világháború befejeződését követő néhány hónap alatt világossá vált, hogy a kommunisták - képmutató propagandájuk ellenére - komoly veszélyt jelentő ellenségei a vallásnak és az egyházaknak. Az evangélikus egyház vezetése 1945-ben több alkalommal kinyilvánította, hogy őszintén bánja a múltban elkövetett hibáit és mulasztásait, egyidejűleg üdvözli az ország demokratikus átalakulását. Azonban az evangélikus hívők és lelkészek egyházuk szabadságával együtt éppen ezt a demokratizálódási folyamatot féltették az MKP-től. Amilyen örömmel nyugtázták, hogy az új államhatalom egyelőre nem korlátozza az egyházak működési lehetőségeit, ugyanolyan aggodalommal figyelték a szovjet csapatok magyarországi jelenlétét befolyásuk kiterjesztésére ügyesen felhasználó kommunisták rosszul kendőzött egyházellenes törekvéseit. A növekvő aggodalmak nem bénították meg az evangélikusság felelős tisztségekben levő vezetőinek tetterejét, hanem az egyház jogainak és autonómiájának megvédéséért tett erőfeszítésekre ösztönözték őket. A demokratikus jogrendnek és az evangélikus egyház szabadságának megvédelmezésére irányuló elszántság tükröződik abból a pásztorlevélből is, amelyet 1945 adventjén a Magyarországi Evangélikus Egyház Püspöki Kara adott ki. A Kapi Béla, Kuthy Dezső és Ordass Lajos püspökök, valamint Marcsek János püspökhelyettes által aláírt körlevél szólt a lelki megújulás szükségességéről, majd így folytatódott: „Ha saját szívünkben elvégeztük az ádventi tisztogató munkát, akkor emelhetjük fel határozott szavunkat magyarságunk felelős vezetői felé. De akkor viszont az Ur Lelke kényszerít, hogy félreérthetetlenül tudtul adjuk: keresztyén hitünkhöz és mindahhoz, ami ebből következik, tántoríthatatlanul ragaszkodunk. Magyar multunkból semmit eltöröltetni nem engedünk, amit Isten nyilvánvaló áldásával kísért és így ítélte életreméltónak. Megmondjuk, hogy közéletünkben irányító szót csak attól fogadhatunk el, aki önzetlen szolgálatra kész és tisztult életfelfogással él. Nemzeti életünk területén sem törvényt, sem rendelkezést el nem fogadhatunk, csak ha Isten kijelentett akaratával megegyező. Mert csak így érvényesülhet az örök jog, az örök igazság és a boldogulást munkáló őszinte örök szeretet. Megmondjuk félreérthetetlenül, hogy nemzeti életünk fundamentuma nem lehet hatalmi érdekek ránk bejelentett igénye, sem egymást váltogató világnézet, hanem egyedül csak az élet teremtője és betetőzője: a hatalom Istene!"

40