Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Corpuse evangelicorum - GICZI ZSOLT: Sorsforduló

ország új megszállói tiszteletben tartják az egyházak jogait és a vallásszabadságot. Ezt minden lehetséges eszközzel igyekeztek a lakosság tudatába belesulykolni. Az erre irányuló erőfeszítések során nyilatkozatokat írattak alá a különböző felekezetekhez tartozó egyházi személyekkel arról, hogy működésüket a szovjet katonaság semmilyen módon nem korlátozta. Az egyik ilyen közismertté vált dokumentumot Szegeden hozták nyilvánosságra 1944. november 2-i dátummal. Szövege a következőképpen szólt: „A magunk részéről kijelentjük, hogy az orosz hadsereg a vallás szabad gyakorlatában senkit sem akadályoz, sőt bennünket arra hívott fel, hogy az Istentiszteletet (sic!) az eddigi rend szerint tartsuk és folytassuk. Senkit lelkészi mivolta miatt bántódás nem ért. Felekezeti iskoláinkban a tanítás éppúgy megkezdődött, mint a többi iskolákban. Kormányzó Urunk október 15-iki rádiószózatában megadott irányítását mi is az ország érdekében valónak tartjuk."

14 A nyilatkozatot kézjegyével látta el Dr. Halász Pál római katolikus kanonok, Bakó László református lelkész és Benkóczy Dániel evangélikus lelkész, esperes. Az idézett sorok belekerültek abba a fölhívásba, amit Budapest népéhez és a magyar honvédekhez intéztek, felszólítva őket a németekkel való szembefordulásra. Az úgynevezett „Szegedi Kiáltvány" röpcédulákra nyomtatott példányait aztán a szovjet repülők szórták le a még német ellenőrzés alatt álló országrészre.

1 Az 1945. január 20-án, Moszkvában aláírt magyar fegyverszüneti szerződés értelmében a békekötésig az ország felett a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) gyakorolt fennhatóságot. A helyi katonai erőviszonyokat tükrözte, hogy a SZEB elnöke a szovjet Vorosilov marsall lett, míg az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselete csak jelképes volt a bizottságban. A SZEB összetétele jelezte, hogy Magyarország sorsának alakításában a Szovjetunió kapta a fő szerepet. A SZEB szovjet vezetése az általa fontosnak tartott belpolitikai kérdésekben utasíthatta az Ideiglenes Nemzeti Kormányt, s akaratát a magyar kormányszerveken és a nekik alárendelt hatóságokon keresztül hajthatta végre.

16 Ezért a magyarországi harcok befejeződése után, a közállapotok rendeződésével a Szövetséges (Szovjet) Főparancsnokság kapcsolata a hazai egyházakkal áttételessé vált. Ha a Vörös Hadsereg nálunk állomásozó alakulatait irányítóknak vagy a Szovjetunió magyarországi politikai megbízottjának - 1945 novemberétől követének - valamilyen kifogása, esetleg igénye merült fel az egyházakkal kapcsolatban, akkor azt hivatalos úton a magyar állami vezetőkkel közölték és elvárták, hogy azok intézkedjenek a problémás kérdésekben. A szovjetek céljainak másik megvalósítási eszköze a Magyar Kommunista Párt (MKP) volt, amelynek tagjai felelős pozíciókba jutva hűségesen teljesítették moszkvai elvtársaik utasításait. Egyházpolitikai téren természetesen ugyancsak ezt tették. Az ország vallási közösségei pedig 1945 tavaszától - az egyházakkal való közvetlen kapcsolattartásból háttérbe vonuló Szövetséges (Szovjet) Főparancsnokság helyett - egyre inkább a kommunistákkal kerültek kényszerű érintkezésbe. Mindezek következtében a magyarországi egyházak helyzetében 1945 folyamán bekövetkezett negatív változásnak - a háborús pusztítás és a szovjet katonai jelenlét mellett - fontos tényezője volt a kommunista párt vallásfelekezetek iránti magatartása. Az MKP a Vörös Hadsereg által elfoglalt területeken nagy lendülettel kezdte meg a legális