Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Corpuse evangelicorum - REUSS ANDRÁS: Berggrav oslói püspök teológiájának fő vonásai...

vagy kormányzatot, a világit és az egyházit. A kettőt nem szabad összekeverni, a maga módján mindkettőnek Istent kell szolgálnia a nép között. Az egyház hivatása, hogy az örök javakat kezelje és Isten igéjének világosságát ragyogtassa az emberek között. Az állam hivatása nem a lelkekkel kapcsolatos, hanem az, hogy a testet és a testi dolgokat védelmezze nyilvánvaló jogtalansággal szemben, s az embereket fegyelmezze, hogy megmaradjon a polgári igazságosság és béke. Bűn Isten ellen, ha az egyik kormányzás a másik fölé akar kerülni. Világi dolgokban az egyház nem lehet az állam fölött. Az állam pedig nem lehet a lelkek zsarnoka azzal, hogy előírja, mit kell hinni, gondolni vagy érezni: ebből csak lelkiismereti konfliktusok, jogtalanság és üldözés származik. Ilyen esetekben az állam többé nem Isten eszköze, hanem démonikus hatalom. A keresztyének számára ez egyúttal az engedelmesség határa. A felsőbbségnek a lelkiismeretért, azaz Istenért engedelmeskedünk, ezért tehát Istennek inkább, mint embereknek. Ahol a lelkeknek akkor kell félniük, ha Isten útját követik, ott a felsőbbség nem Isten akarata szerint való, ott az egyház Isten és emberek előtt való kötelessége, hogy a felsőbbségnek elmondja az igazság szavát. „Az egyháznak a Szentírás és a hitvallás alapján állást kell foglalnia olyan esetekben, amikor a lelkiismeretet totalitárius követelések elé állítják, és amikor megtagadják azt a jogot, hogy mindent Isten igéjének alapján és a keresztyén lelkiismeret szerint megvizsgáljanak. Hitvallást teszünk arról az engedelmességről, amelyet a Biblia minden földi dologban a felsőbbséggel szemben követel." A hatodik rész - „Az államegyházról" - kijelenti, a norvég államegyházi struktúra nem jelenti, hogy az állam a maga külső hatalmával és a maga állami vagy politikai szempontjai szerint uralkodhatna az egyházon. Az államegyházi szervezet kizárólag azért jött létre, mert az állam kész volt az egyházat szolgálni és a keresztyén hitet védelmezni. Az alkotmány az állami szerveket ezért kötelezi el a Szentírás és a hitvallás mellett. Az egyház az állammal való összekötöttsége ellenére is Jézus Krisztus egyháza, Istenhez tartozó és lelkileg szabad. Azok a vagyontárgyak, amelyeket az állam az egyház részére kezel és használ, nem az állam tulajdonát képezik, hanem a keresztyén egyházét a népben, azzal a céllal, hogy az evangéliumot és a gyülekezet ügyét szolgálják. „Ragaszkodunk Jézus Krisztus egyházának lelki szabadságához az állami kormányzással való együttműködésben is, amely az egyházat Isten igéje és a hitvallás szerint szervezi és védelmezi." E rövid ismertetés is érzékelteti, hogy a hitvallás tömör teológiai összefoglalása két év egyházi harcának. A szöveg nemcsak azáltal kapott hitelesítő pecsétet, hogy az istentiszteleti gyülekezet felállva hallgatta végig, hanem azáltal is, hogy a felolvasást a lelkészek túlnyomó többségének szóbeli, majd írásban is megerősített nyilatkozata követte, melyben lemondanak állami - nagyjából az anyakönywezetőinek megfelelő - hivatalukról. Maga Berggrav, aki a hitvallásnak egyik fő szerzője volt, lakását nem hagyhatta el, az istentiszteleten nem vehetett részt, a felolvasást nem hallhatta, a gyülekezetet nem láthatta. A körlevél teológiai sajátosságait az alábbi vonásokban vázolhatjuk: a) Amint Berggrav korábbi nyilatkozataiban, úgy itt is feltűnik, hogy érvelésében meghatározó a jogrendre hivatkozás. Nem jogászi érvelés ez, inkább lehetne alkotmány-