Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Corpuse evangelicorum - REUSS ANDRÁS: Berggrav oslói püspök teológiájának fő vonásai...

joginak nevezni. A végső érv és tekintély azonban nem a norvég alkotmány, hanem az isteni jogrend, amelyet az államnak és az egyháznak is tekintetbe kell vennie. b) Valóban nem bocsátkozik sem politikai vitába a hatalom kérdéséről, az államrend felépítéséről vagy a megszállás jogszerűségéről, sem pedig ideológiaiba például a nemzetiszocialista elképzelések szerint új rend, új Európa stb. értékelésébe vagy elemzésébe. A jogrendre hivatkozás tehát semmiképpen sem az aktuális politikai jogrendre való hivatkozás. c) A norvég keresztyénségen belüli korábbi sokféle feszültség, nem egyszer éles harc, valamint a norvég társadalomban is jelenlevő szekularizációs és keresztyénellenes irányzatok ellenére is az a kiindulási alapja, hogy a norvég társadalom és a norvég nép keresztyén. d) Az államegyházi szervezet világos teológiai és jogi értelmezését adja, amelyet nekünk, más múlttal a hátunk mögött és más körülmények között élőknek is illik ismernünk. e) Az eseményeket is ismerve tanulságos nyomon követni, mint vált robbanó erejű politikai erővé az, aminél Berggrav éppen a politikai konfrontációt akarta elkerülni. f) Az „Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint embereknek" elve nem soha be nem következő eshetőség, hanem pontosan meghatározható valóságos kihívás.

28 g) A norvég egyház bizonyságot tett arról, hogy nemcsak államegyházként, hanem önmagát kormányzó és fenntartó szabad népegyházként is képes élni. h) Nem foglalkozik a hitvallás a zsidókat fenyegető veszedelemmel, noha ekkor léptették újra hatályba az alkotmánynak már 1851-ben törölt pontját, mely nem engedte zsidók letelepedését Norvégiában. Berggrav egyetértett azzal, hogy a zsidók érdekében szólni kell. Maga is tiltakozott, amikor törvénnyel akarták megtiltani norvégok és zsidók házasságkötését.

29 Stratégiai okokból azonban úgy vélte, amint az ezzel kapcsolatos kritikákra később válaszolta, hogy ebben az időben nem volt szükséges a hallatlanul robbanékony zsidókérdés felvétele a nemzetiszocialista állammal való leszámolásba. IV Helytállás és tehetetlenség Berggrav püspöknek és a Közös Keresztyén Tanács néhány más tagjának 1942. április 8-i letartóztatásával az egyházi harc negyedik korszaka kezdődött, amely az 1945. májusi német kapitulációig tartott. A harcot folytató Időközi Egyházvezetőséget Hallesby professzor vezette egészen 1943. május 15-i őrizetbe vételéig. Két mozzanatot emelünk ki ebből a korszakból. A püspökök lemondása után helyetteseik nem voltak hajlandók helyükre lépni, de a kormánynak lassacskán sikerült a lelkészek között olyanokat találni, akik vállalták a feladatot. Figyelemre méltó, ahogyan a lelkészek csaknem teljesen egységesen aláírt levél küldésével - felléptek velük szemben. Az érvelés kettős: ezek a püspökök tisztükre nem az egyház rendje szerint kapták elhívásukat, és nem az arra elhívott személyek iktatták be őket tisztségükbe. Norvégiában 1933-ban kb. 1800 zsidó élt, a lakosság tizedszázalékban kifejezhető része. Mégis felháborodást keltett, amikor 1942 őszén minden zsidó vagyont elko3El