Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Corpuse evangelicorum - REUSS ANDRÁS: Berggrav oslói püspök teológiájának fő vonásai...

és emberek előtti legfőbb kötelességként Isten igéjének csorbítatlan hirdetése. Az egyház szolgája ezért nem fogadhat el az egyház rendjén kívüli utasításokat az ige hirdetésére nézve, különösen nem földi hatalomtól vagy felsőbbségtől. „Hitvallást teszünk Isten igéjének szabadságáról és ezen ige iránti elkötelezettségünkről." A második rész - „Az egyházról és az ordinációról" - az egyházat a hívők közösségének vallja, amelyben az evangéliumot tisztán hirdetik és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki. Az egyház, amelyet a Megváltó Úr alapított, nem lehet valamely földi hatalmasság eszköze. Az egyház gyülekezési szabadságát jogosan senki sem korlátozhatja. Az egyházban maga Krisztus hívott el különféle szolgálattevőket. Ez az elhívás a norvég egyházban 900 év óta az ordinációval történik, amelyet olyan személy ad át, aki maga is elhívást kapott erre imádsággal és kézrátétellel. Ez az elhívás életre szóló, amelyet alkalmatlanság, hűtlenség vagy más bűn esetén meghatározott rend szerint csak az egyház vonhat vissza. Az egyház ezért nem tűrheti el, hogy valamely hatalmasság politikai és világi szempontokra tekintettel ezt az ordinációt semmissé tegye. „Hitvallást teszünk a gyülekezet kősziklájáról, Jézus Krisztusról és a bibliai szolgálatra rendelés függetlenségéről és jogáról minden ezen kívül eső szempont ellenében. Minden lelkésznek hűségesnek kell lennie lelkészi esküjéhez és inkább Istennek kell engedelmeskednie, mint embereknek." A harmadik rész - „Az egyház szent összetartozásáról" - a Szentírás szerint vallja, hogy az egyház Krisztus teste, amelyben sokféle szolgálat és munkaág van, s ezek összetartoznak az életben is, szenvedésben is. Az egyház testéhez nemcsak az ige szolgái tartoznak, lelkészek és teológiailag képzett laikusok, hanem mindazok, akik hivatásukban Isten akarata szerint dolgoznak. Ha a világi hatalom a keresztyén iskolát, a keresztyén otthont, az önkéntes keresztyén munkát vagy a keresztyén szociális tevékenységet akarja lehetedenné tenni, akkor ez az egész egyházat és minden tagját érinti. Ha valakit jogtalanul, meggyőződése miatt üldöznek vagy gyötörnek, akkor az egyház a lelkiismeret őre és az üldözöttek mellé kell állnia. „Az igazi evangélikus egyháznak a lelkiismeretre gyakorolt minden erőszak ellen kell lennie és nem lehet közömbös, ha egyes tagjait és szolgáit önkényesen kiszemelik és olyasmiért kell szenvedniük, ami felől társaik - saját meggyőződésük megvizsgálása után - azonos véleményen vannak. Ez megsebzi Krisztus testét és vétek a szent összetartozás ellen." A negyedik részben - „Az egyház és a szülők jogáról és kötelességéről a gyermeknevelésben" - kijelentik, hogy „minden keresztyén apának és minden keresztyén anyának kötelessége és joga gyermekeit az egyház hitében és keresztyén életre nevelni." Ezt a jogot Norvégia alkotmánya is biztosítja. Mivel a keresztség a hívők közösségébe való betagozódás, ezért a gyermek keresztyén nevelése az egész egyház ügye, a keresztyén iskolával és a keresztyén otthonnal együtt. Az egyház hűtlen lenne keresztyén nevelői felelősségéhez, ha közömbösen nézné, hogy a világi felsőbbség a keresztyén felfogástól független nevelést szervez. Nem szabad szülőket és tanárokat arra kényszeríteni, hogy gyermekeiket lelkiismeretük ellenére a keresztyénségtől idegen áramlatoknak szolgáltassák ki. Az ötödik részben - „A keresztyének és az egyház helyes viszonya a felsőbbséghez" - kijelentik, hogy a hitvallások világosan megkülönböztetik a kétféle rendet