Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Figyelő - SEBEN ISTVÁN: Egy alapmű (Gerhard von Rad:Az Ószövetség teológiája I-H.)

ződése volt, hogy az általa vázolt út elvezet majd az Ószövetség teljesebb megértéséhez. (Vö. az I. kötet /1957/ előszavának végén.) E szándék mutatkozik meg a mű felépítésében is. A történet-kritikai Ószövetség kutatás és az Ószövetség saját történeti-hagyományainak eltérő volta indokolja az I. kötet két fő részét. Az I. rész csak áttekintő, vázlatos „Izrael története". Ez tulajdonképpen nem tartozik a Teológiához, hanem mintegy hídverés a mai olvasó számára, hogy közelebb jusson az ókori Izrael, az Ószövetség emberei valóságához. Teológiai illetve ókori keleti tanulmányokat még nem folytatók számára nehéz olvasmány. Közérthető, de magas irodalmi színvonalú szöveg, gyönyörű stílusban. Nem fukarkodik a szakszavakkal, és a tudományos egyezményen alapuló állandóan használt jelekkel, szavakkal és szóösszetételekkel sem. Talán jobb lett volna, ha Rad nem írja meg, vagy nem itt, vagy nem így írja meg. Hiszen az I. kötetnek több mint egynegyedét teszi ki. És csak utána kezdődik majd a módszertani bevezetés! - Joggal kritizálták ezért sokan. Lehetetlennek látom tömören ismertetni e két kötet tartalmát. Csupáncsak arra teszek kísérletet, hogy a hozzávezető utat megkönnyítsem másoknak. A Teológia felépítése, tagolása Rad alapvető szándékát akarja szolgálni és kifejezni: magát az Ószövetség hitvalló tanúbizonyság-tételét megszólaltatni. Itt és most arról kell szólnom, hogy G. v. Rad szándéka a tagolásban, a mű felépítésében, mind az I. kötet II. Részében, mind a II. kötetben világos: nem erőltetetten rendezett. (Ő mindig félt, óvott és maga is óvakodott a túlzott, számára elméleti vagy dogmatikus - tehát az Ószövetségtől valóban idegen rendszerességtől.). A magyar fordításból ez nem teljesen világlik ki. - Mi is ez a tagolás? - Azaz, mi Rad gondolatmenete? A tulajdonképpeni Teológia, az I. kötetben annak II. Fő Része, négy pontra oszlik. Ezeket A. B. C. és D. pontokkal jelölte a szerző, és a bevezető módszertani előzetesen kívül - A. - amely a „klasszikus" 3 pontos felosztást mutatja, mindhárom rész 7 egységből áll. B. A Hexateukhosz teológiája, C. Izrael felkentjei (Az ún. „Deuteronomista történeti mű" és a „Krónikás" vagy „krónikái történetírás" kifejtése ez) és D. Izrael Jahve előtt (Izrael válasza) - egyaránt 7-7-7 részből állnak. Terjedelmük ugyan még megközelítőleg sem azonos, beosztásuk sem hasonló, van, amelyik sok-sok részre tagolt, ám ezek éppen így a szerző szándéka szerint valók. Az Ószövetséget magát akarja megszólaltatni, a fontosabbat hosszabban, a hosszú történeti könyveket a fő szereplők szerint tömöríteni, tovább elidőzni a Deuteronómiumnál (kb. Mózes 5. könyve) és legtovább a Papi Iratnál - talán túlrészletezve is -, mely pontosan meg sem határozott iratrétege az lMóz - 5Móz (sőt Rad szerint - Józsué könyvéig terjedő óriásműnek. (Hexateuchosz = lMóz - Józs, hat könyv.) Egyébiránt a magyar kiadás szinte mindenütt - alázatosan és helyesen - követi az eredetit. Miért hát az A. B. C. és D. pontok elhagyása? (És hasonlóan a II. kötet betűjeleinek mellőzése?) - Talán a túlzott rendszerességtől akar óvni, az ún. német precizitástól. Nos, meg kell jegyeznünk, hogy éppen Rad nem volt tipikus német professzor. Nem akart precízebb lenni, mint az általa értelmezett szöveg, nem használt előre eldöntött szigorú metodikát, terminológiája menet közben csiszolódott a Teológia írása éveiben is. Alapjában véve inkább irodalmi, esztétikai és beleérző történeMl