Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.
Figyelő - SEBEN ISTVÁN: Egy alapmű (Gerhard von Rad:Az Ószövetség teológiája I-H.)
ti-nyelvi egzegetikai módon közelít a bibliai szövegekhez - nem pedig mai tudósként, például történészi-filozófus módon. Nos, talán nem ártott volna a műnek, ha megtartja a magyar fordítás ezeket a tagoló betű-pontokat. Másban, kisebb dolgokban is jobb lett volna az eredetihez való hűség. Később még visszatérek e - bizonyára nehéz hűségre. A II. részben, Izrael történeti hagyományainak teológiája felosztásában, legjelentősebbek a bevezető szakaszok: A. Előzetes módszertani megfontolások, 1. Az Ószövetség teológiájának tárgya, 2. A kifejtés, 3. Az üdvtörténet legősibb ábrázolásai. B. A Hexateukhosz teológiája - A fejezetcímek általában önmagukért beszélnek: I. Az őstörténet (lMóz 1-11. fejezetei). II. Az atyák története. III. Kivezetés Egyiptomból. IV. Isten kijelentése a Sínain. Érdemes ízelítőt adni ebből: 1. Előzetes hagyománytörténeti megjegyzések. 2. A parancsolatok értelme. 3. Az első parancsolat és Jahve féltékeny szentsége. 4. A képtilalom az Ószövetségben. 5. A Deuteronómium. 6. A Papiirat - ebben szintén hat szakasz! V. A pusztai vándorlás. VI. A Mózesről és tisztségéről kialakított felfogások. (Az Ószövetségben belüli különböző szemléletekről van szó itt, s nem mai tudósok sokféle Mózes-felfogásáról!) VII. Kánaán földjének birtokba adása. C. Izrael felkentjei - Itt más sorrendet vázol, nem a bibliait. Oka: a biztosabban megfoghatóbból, és a központiból kiindulva - ez Dávid uralkodásának végideje - ideoda, időben visszafelé, majd előre és ismét hátrafelé halad. Ezt az „ugrálós" időbeli sorrendet a fejezetek címei is jelzik már. D. Izrael Jahve előtt (Izrael válasza) Első próbálkozás ez az Ószövetség-teológiában. Úgy olvassuk, hogy tudjuk, ennek az emberi válaszadásnak - a Zsoltároknak, és az ún. Hokmá- vagy Bölcsesség-irodalomnak az értelmezésében haladt tovább leginkább maga Rad, és a Rad-utáni ószövetségi teológia. Hatása érvényesült mindebben - Izrael, vagy általában az ember válasza hozzátartozik az isteni cselekvéshez, tehát a teológiához is. A II. kötetben (Izrael prófétai hagyományainak teológiája) a tagolás, fő gondolatmenet jobban érzékelhető, mint az elsőben. De tudatosítsuk magunkban, hogy a bevezetés a prófétákhoz 7 részből áll, azután 9 rész maga a próféták teológiája - az írópróféták itt időrendi sorrendben következnek - 1. és 2. pontokkal, néhol még egy pont előzetes vagy összefoglaló jelleggel, az Ószövetség-Újszövetség egymásra vonatkozásáról pedig 4 fejezet szól. Gerhard von Rad tisztában volt mindenekelőtt azzal, hogy semmi sem mulandóbb a hagyománytörténeti hipotéziseknél. Nem is ragaszkodott a sajátjaihoz, nem erőltette saját feltételezéseit. Fontos azonban, hogy alapjában helyesnek tartotta szemléletét. Ez szólal meg erőteljesen a II. kötet Előszavá-ban (1960. június 1.) Hálásak lehetünk a fordítás nagy munkájáért. A magyar fordítás Rad stílusát nem adja vissza, mert az szinte szépirodalmi. Ez nem is várható el, - én legalábbis nem vártam. Akkor a legjobb, általában nagyon jó, ha nem tér el Radtól! Egy valami nagyon jó - amiben eltér a magyar kiadás: az újabban magyar fordításban megjelent művek adatait zárójelben közli mindkét kötet. Radra jellemző a szó- és mondat-gazdagság. Ez terminológiai gazdagságot is jelent, de mégis tudatosan változatos, sokszínű szóhasználatot. Nem szigorúan következetes, ám nem is állandóan változó vagy bizonytalan, hanem értelmezhető. Pl.:
