Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

CSERHÁTI SÁNDOR: Példázat a túlélésről

CSERHÁTI SÁNDOR ID. Példázat a túlélésről Meditáció a hamis sáfár esetéről Lk 16,1-12 alapján Jézus felvilágosít Isten országáról Jézus minden példázata, beleértve a szóban forgó példázatot is a „hamis sáfárról", valamilyen módon kapcsolatban van Isten országával. Ez érthető is, hiszen küldetése úgy foglalható össze, hogy neki Isten országa érkezésének örömhírét kell meghirdetnie és beteljesítenie (Mk 1,14k és párh.; Lk 4,14kk!). Az ország fogalmát Istennel összekapcsolva nem szabad azonban statikusan értenünk, mintha földrajzi kiterjedéssel rendelkező területről lenne szó. Sokkal dinamikusabb valóságnak kell felfognunk. Ott beszélhetünk Isten országáról, ahol az ő jóakarata „meglesz" (Lásd: Miatyánk 3. kérése!), utat tör magának. Isten országáról már Jézus korában is sok téves elképzelés élt, és ezek azóta is makacsul tartják magukat. Ezek a tévedések lényegében két alaptípust képviselnek. Sokan abban a hitben éltek, így például a zelóták is, hogy Isten egy nagy, szent háborúban legyőzi minden ellenségét, és már itt a földön keresztül viszi akaratát, rendbe hozva mindent, ami megnyomorítja teremtett világát. Mások viszont az ellenkező végletbe estek, és azt várták, hogy megrendítő apokaliptikus események véget vessenek a jelen világnak, s ezzel teret adjanak Isten mennyei országának. Ma is vannak olyanok, akik A. Ritschlhez, a 19. századi neves teológushoz hasonlóan Isten országának megvalósulását az emberiség fejlődésében, erkölcsi tökéletesedésében, valamiféle földi mennyország elérésében látják. Ennek megfelelően „az építi Isten országát", aki ehhez a folyamathoz hozzájárul. Mások szerint ez nem megy ilyen töretlenül. A jelenvaló világot fel kell váltania Isten eljövendő világának. Jézus példázatai viszont arra figyel meztemek, hogy a jelen és a jövő szorosan összefügg egymással. Mindennapos tapasztalataink szerint is egy-egy velünk most történő és talán egészen jelentéktelennek látszó esemény súlyos következményeket vonhat maga után, és döntően meghatározhatja későbbi sorsunk alakulását. így vagyunk az örökkévaló sorssal is, amely Istennél vár reánk. Isten Jézus Krisztus által részesévé lett a történelemnek, napjaink eseményfolyamának, és a hirdetett ige által keresztezi életünk útját, megszólít, hogy döntés elé állítson. Örökkévaló sorsunk dől el a válaszon, és lesz ilyen módon, ami a jelenben történik, eszkatológikus eseménnyé, a múló pillanat örökérvényűvé. Westermannak is ez a véleménye példázatunkról: „Útmutatás a jelenben reánk váró tennivalókról" (Vergleiche und Gleichnisse. Calver 1984. 127. o.). A példázatban szereplő birtok sáfára, kezelője életének kritikus pontjához érkezett, „a kés a torkán van" (J. Jeremias: Die Gleichnisse 181. o.), és a jövője múlik azon, túl tudja-e élni a válságot vagy belebukik. De hogyan élhetjük túl jó reménységben