Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Rokon irodalmakból - SABAHATTIN KUDRET AKSAL: Leszáll az est (Mányoki János ford.)

Sabahattin Kudret Aksal elbeszélése Sabahattin Kudret Aksal Isztambulban született, 1920-ban. Az egyetemen irodalmat és filozófiát tanult; majd rövid ideig tanított. A munkaügyi minisztériumban, Isztambul önkormányzatában, illetve a város kulturális fórumain évtizedeken át viselt hivatalt. Közben számos kötetejelent meg: versek, novellák, színművek. 1993-ban, szülővárosában hunyt el. Ugyanebben az évben, Budapesten is bemutatták egyik drámáját (Kávé-Zoó, Tasnádi Edit fordítása). Aksal talán nem tartozik az új török irodalom legkiemelkedőbb képviselői közé: a bőbeszédűség és némi retorika nem idegen tőle. A lélekrajzban megnyilvánuló tehetsége, valamint írói műgondja mégis lehetővé tette, hogy megkapó hangú, szép novellákat alkosson. Az alább közölt írás egyszer már megjelent magyarul, Éjféltájban címen. Akkor Bányai Dobos Éva fordította le a Török elbeszélők (Európa 1974.) című kötet számára. Leszáll az est Refik Bey a domboldal közepéig jutott; akkor megállt, körülnézett. A poros ablakú, pici kis szatócsüzlettel szemben, egy kiégett épület mögül odalátszott a tenger. Zsebkendőjével letörölte verítékét. Evek óta minden este, amikor a munkából hazatér, megáll ezen a helyen, néhány perc szünetet tart, a távoli tengerre, a hajókra tapad a tekintete; aztán, amikor érzi, hogy a fáradsága szűnik, lassan nekikészül, hogy a kapaszkodó második felét is megtegye. Ahogy a szatócsüzletet elhagyja és az utolsó kanyarban befordul, feltűnik a házuk a dombtetőn: mindjárt derűsebb lesz az emelkedő, könnyebb leküzdeni a maradékát. Kétfelől apró kis boltok sorakoztak; kereskedőiknek odaköszönt. Egy-két élemedett korú ismerőse kiült a lócára: tárt ablakuk elől nézelődtek. Velük is köszöntötték egymást, aztán már a házuk előtt volt. Belökte a deszkából ácsolt, festetlen kertkaput. Átvágott az apró kis udvaron. Felesége meghallotta közeledő lépteit, kijött az ajtóba. Mint minden este, elvette kezéből táskáját, fejéről pedig sapkáját. - Isten hozott, Bey - mondta. - Mesélj, mi újság van? - Refik Bey az asszony kérdésére már évek óta nagyjából ugyanazt válaszolta. Most is így tett: - Minden rendben van, Nazime - sóhajtotta. - Csak nagy a meleg. Mintha évek óta mindig azért várná türelmetlenül az estét, hogy férjétől megtudja az időjárást. Bár a nap és az évszak változik, csupán kétféle választ kaphat az ajtó-