Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Klasszikusokról - GŐDÉNY ENDRE: Ha mégis Petőfi

feladta elveit. Éppen ellenkezőleg! Kovács Bélát azért hurcolták el a szovjetek, mert nem bírtak vele a magyar kommunisták, még a fifikás és nagyeszű Rákosi Mátyás sem. Azokat az ellenfeleiket, akiknek volt valami a füle mögött, akiknek volt valami bibijük, azokat előbb-utóbb legyűrték Rákosiék, mégpedig úgy, hogy formálisan meg sem szegték a szabályokat. De aki egyszerre volt hiteles, támadhatatlan és tehetséges, azzal nem tudtak mit kezdeni, ilyen esetben vagy a gyilokhoz kellett folyamodniuk, vagy a szovjet elvtársakhoz - segítségért. Kovács Béla esetében Rákosinak megállt az esze, nem volt olyan ötlete, amelyet a törvényesség látszatának megőrzése mellett bevethetett volna. Ezért aztán a szovjeteknek jutott a dicstelen feladat, hogy a magyar polgári politika akkoriban legpotensebb, leggerincesebb emberét, a magyar országgyűlés egyik képviselőjét erőszakkal elhurcolják, annak ellenére, hogy a parlament megtagadta a kiadatását, azaz nem függesztette fel a mentelmi jogát, vagyis nem vetette oda prédául. Törvénytelen, gátlástalan tett elkövetésére kényszerültek, mert szabályos körülmények között, a normákat tiszteletben tartva, nem tudták legyűrni. A szovjetek deus ex machinája egyben a lehető legnagyobb elismerés. A magyar országgyűlés gerincessége, valamint Kovács Béla politikai tehetsége és emberi kiválósága előtt hódoltak aljas tettükkel. Petőfi Sándort is azért hurcolták el, ha elhurcolták, mert Magyarországon, elevenen nem tudtak volna vele mit kezdeni, megölni pedig nem akarták, mert az le nem csillapodó, le nem csillapítható hullámokat vetett volna, és a gyilkosságból soha ki nem mosakodhattak volna. Nem az oroszok, - az osztrákok! Miért ne volna elképzelhető, hogy a gulág-menet már 1848-49-ben megindult, elkezdődött!? Hogy nincsenek dokumentumok? Manapság mondják ezt, amikor a kényes ügyeket telefonon intézik, hogy ne maradjon nyomuk? Hát akkor is tudták, hogy mikor, milyen esetben kell „telefont" használni betű helyett! Hogy miért nem szökött meg Petőfi, miért nem adott jelt magáról? - Komolyan kérdezik? - Akkor én visszakérdezek: Raoul Wallenberg miért nem szökött meg? Miért nem adott jelt magáról? A technika, a közlekedés évszázadnyival fejlettebb viszonyai között sem? Száz szónak is egy a vége: bizony nem lehetetlen, hogy Petőfi nem halt meg a segesvári csatatéren; bizony lehetséges, hogy fogságba hurcolták, (sőt még az sem zárható ki, hogy a felesége tudott erről)! Miért „tűrte" a szabadság lánglelkű költője az elhurcoltatást, a fogságot, a reménytelen vegetálást? Miért nem vetett véget életének e megalázó helyzetben? - Van rá magyarázat-tippem! Mert bele tudom élni magam ebbe a helyzetbe. (Nem véletlenül: történelmileg másfél századdal idősebb, tapasztaltabb vagyok, és magam is megéltem ehhez hasonlót.) Petőfi Sándor különleges, rendkívüli személyiség volt ugyan, de ember volt ő is. Legyen ez az első tételünk! Költőnk szerb apa és szlovák anya fia volt, aki a magyar reformkorba született bele, szinte évszám szerint pontosan abba. Mi volt a magyar reformkor feladata? Egy olyan, eleve multikulturális, multinacionális