Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Klasszikusokról - GŐDÉNY ENDRE: Ha mégis Petőfi

GÖDÉNY ENDRE Ha mégis Petőfi Petőfi nem alkuszik - írta Ady Endre. - Szabad-e nekünk alkudnunk, ha bármilyen tény kerül vagy kerülne napvilágra Petőfiről? Természetesen nem szabad. Ezért kell végiggondolnunk azt is, hogy mit kellene gondolnunk abban az esetben, ha mégis kiderülne: a barguzini sírban igenis Petőfi Sándor földi maradványait találták meg. Petőfi ettől nem változna meg, de megváltozna a mi reá vonatkozó szemléletünk, sőt megváltozna önszemléletünk is. Feltehetően a feléledő nemzeti elevenségtől félnek azok, akik a lelet azonosítását kézzel-lábbal, valamint ostoba, szégyenletes, álkegyes érveléssel akadályozzák. Attól félnek, hogy a magyar érettebbé, bölcsebbé, szívósabbá, öntudatosabbá válik, ha netán egy mítosszal kevesebbje lesz, noha a cidrizők egyik fele imádja a mítoszrombolást. Attól félnek, hogy Petőfi Sándor a sírjából is szólni fog hozzánk és nevelni fog bennünket, mert szembenézésre kényszerít, mert gondolkodásra késztet bennünket a föld alól is, ahogy akkor tette, amikor még a földön járt. Az ellenzők másik fele közülük kerül ki: a kényelmesek, a betokosodottak, a verkli-fejűek, a sablon-imádók közül, akik nagyon nemzetinek gondolják magukat, holott csak az egy kaptafát szeretik kalapálni álcázott, mélyen ülő nemzeti kishitűségük közepette, eltökélten, eszeveszetten, és kopácsolásukkal akarják megakadályozni, hogy a makacs tényekről szóló hírek fülükbe hatoljanak. Az ellenzők mindkét tábora attól fél, noha más-más okból, hogy Utassy József 1973-ban írott merész versének kívánalma netán teljesül: felkel és köztünk jár majd Petőfi Sándor, mint másfél századdal ezelőtt, és nem csak a szabadságról fog újra szólni, hanem maga magáról is, meg rólunk is, a halála óta megtett kínkeserves utunkról. - Nagy ok ez a félelemre! Nagy ok ez a szorongásra! Nagy ok ez a reszketésre! Nagy ok ez a kegyes képmutatásra! - Zúg március! Az ellenzők zavarodottsága az Akadémia elnökében testesült meg leglátványosabban és legszégyenletesebben. Tíz napon belül képes volt arra, hogy állást foglaljon a tudományos kutatás szabadsága mellett, majd - éppen az Akadémia közgyűlésén képes volt rosszhiszemű, sanda célokat megcélzó, alattomos bandának feltüntetni azokat, akik a lelet azonosításának lehetőségéért küzdenek. - Itt tartunk! Petőfi Sándort ez nem lepné meg. Ady Endrének sem volna ismeretlen az ilyesmi, én pedig már végképp nem csodálkozom rajta. A mindenkori magyar hivatalos reprezentáció zavara ez. Régi keletű. Márpedig Petőfi igenis elkerülhetett Barguzinba. Nem kellett ehhez önfeladás, mint ahogy Kovács Béla, a Kisgazdapárt főtitkára sem azért került a Gulágra, mert