Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.
Klasszikusokról - RAKOVSZKY ISTVÁN: „Hatalom, mint a víz, vagy apad, vagy árad..."
A tragikus konfliktus teljes kibontakozásában nagy szerepe van a két főhős sorsához kapcsolódó nőalakoknak. Miközben csodáljuk Arany emberábrázoló erejét és lélektani érzékenységét, ahogyan a két királyné, Gyöngyvér és Ildikó rivalizálását és férjeikhez fűződő bonyolult kapcsolatát megrajzolja, újra és újra fölvetődik a kérdés, hogy a „családi dráma" hogyan illeszkedik a főcselekménybe - kiteljesíti-e a két király kapcsolatát, vagy indokolatlanul elvonja az olvasó figyelmét egy „középfajú drámába illő", túlbonyolított mellékszállal? Nemcsak az elfogult Ady véleménye volt, hogy a két asszony vetélkedése öncélú betét a műben, mely csak felszínesen illeszkedik a mitizált nemzet-tragédiához, hanem nála jóval méltányosabb elemzőké, pl. Szili Józsefé is. Pedig ez a szerelmi négyes nemcsak szervesen kapcsolódik a mű alapvető, sorskonfliktusához, de nélkülözhetetlen eleme is a tragikus végkifejletnek. A klasszikus eposzokban, mint pl. Vergiliusnál és Tassónál a „szerelmi szál" gyakran tényleg csak kitérő, „epizód", amint azt a tankönyvek is megállapítják a műfaj ismertetésénél - Aranynál azonban fundamentális szerepet kap. A két pár érzelmi és testi kapcsolata az erőnek és a hatalomnak ugyanabba az öszszefüggésrendszerébe illeszkedik, mint a királyok politikai konfliktusa. Mélységesen jellemző Budára és Etelére, hogy milyen a feleségük és hogyan szeretik asszonyukat. Férfi és nő kapcsolata azért nem lehet mellékes itt a hatalmi versengésben, mert az uralkodók felesége mindig reprezentatív szerepet játszik: szépségével, okosságával, társasági viselkedésével nemcsak emeli a hatalom fényét, de a férfira gyakorolt hatása révén a politikát is befolyásolhatja. Ha a megosztott hatalom akarva-akaratlan versengésre készteti a férfiakat, az asszonyok rivalizálása még kíméletlenebb lesz - már csak azért is, mert abban a patriarkális rendben, amely a mű világában uralkodik, a nőnek nemigen lehet önálló szerepe; minden ambícióját csak férje révén élheti ki. Öregség és fiatalság, erő és gyöngeség feloldhatatlan ellentéte így még nyilvánvalóbb - és kegyetlenebb - az asszonyok küzdelmében. Az asszony számára az élet kiteljesedését a szerelem és a gyermekáldás biztosítja, s Gyöngyvér és Ildikó párharcában az ezzel kapcsolatos versengés szorosan összekapcsolódik férjeik és az egész hun nép sorsával. Gyöngyvér többszörös hátrányban van Ildikóval szemben, hiszen jóval idősebb (korban Budához illik) - és nincsen gyermeke. Gyöngyvért a hatalommegosztás azért hozza mélyen megalázó helyzetbe, mert: „Az osztás nyomán, az Etelével, a Krimhildával való folytonos együttlét nyomán többé nem lehet királyi elfoglaltsággal és királynéi elfoglaltsággal eltakarni azt, hogy Buda és Gyöngyvér a létezés legalapvetőbb sajátságából, a létezés továbbvitelének vágyából, ösztönéből, lehetőségéből ki van zárva." (Németh G. Béla) A gyermektelenség nemcsak az idősebb királyné megítélése, önérzete szempontjából döntő (ismeretes, hogy az archaikus társadalmakban a gyermektelen asszony csökkent értékűnek számított) - hanem Buda tekintélyének szempontjából is. Nyílt titok ugyanis, hogy nem Gyöngyvér meddő, hanem Buda terméketlen - s ez teszi teljessé az idősebb királyról a népe körében kialakuló képet: természettől alkalmatlan nemcsak az uralkodásra, hanem az emberi (férfiúi) kiteljesedésre is. Helyzete tragikus, mert e csonkaságában kényszerül uralkodói szerepre és hatalmának megvédésére. A két asszony konfliktusa nem kiváltója a férfiak ellentétének. Nem arról van szó,