Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

OROSZ GÁBOR VIKTOR: A kétszínű élet partján

tatlan feszültség húzódik. De ez semmi esetre sem olyan ellentmondás, mely az Isten üdvtörténetében élő ember reménységét reménytelenséggé tenné, hanem a krisztushit dinamikáját lendületben tartó erő. Zárójelbe tett reménység Órigenész minden ember egyetemes megváltásáról szóló tanítása, melynek hangja a későbbi időkben is felcsendült, de mindig visszautasításra talált - nem utolsó sorban a reformátorok által - korunkban is számottevő visszhangra talál (pl. John T. A. Robinson: In the End God, 1968). Isten szeretetének végső konzekvenciája nem az-e, hogy az utolsó időkben Isten minden teremtményén megkönyörül, egy sem vész el és senki sem ítéltetik örök távollétre Istentől? Fontos látni: ez az állítás is tartalmazhat bibliai igazságot. Éppen a fentiekben ismertetett állításaink az ítéletről (a kereszten, a végítéletkor és ma), vagy az Úr viszszajöveteléről (az utolsó ítéletben az teljesedik be, ami a keresztre feszítéskor és a feltámadáskor már megtörtént) vetik fel a következő kérdést: Krisztus kereszthalála vajon nem mindenek megváltása volt-e? Maga Órigenész például gyakran hivatkozott lKor 15,28-ra: „Amikor pedig majd alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenekben." Ennek alapján még a sátán bűnbánatát is lehetőnek tartotta valamikor. De ezzel a megváltás folyamatossága mellett tett voksot, így a megváltást olyan kontinuitásként értelmezte, amely a legutolsó szellemi lény megváltásáig tart. Azok a bibliai helyek, melyek még szóba jöhetnek, sem szolgáltatnak elégséges indokot annak állítására, hogy végül mindenki üdvösségre jut. Azonban az a krisztológiai alapigazság, hogy Jézus Krisztus a világ bűnéért halt meg a kereszten, mégis ebbe az irányba mutat. A mindenek helyreállításáról szóló tanítás lehet a keresztyének zárójelbe tett reménysége, de a zárójel felbontására egyedül Isten képes. Ellenben alig vitatható az a tény, hogy a Szentírásban nagy gyakorisággal találkozunk Isten bűnbánatra hívó szavával, amely az embert, aki önmagában elveszett, Krisztushoz való megtérésre szólítja. Ő a Megváltó, tehát nem mint már megváltottakról van itt szó, hanem arról, hogy Krisztus által lehetnek azzá. A hit döntésének pozitív megvalósulásában az ember élete megmentésre talál. Örök sors... Keresztyén tanítás szerint Isten ítéletének negatív következménye az örök kárhozat, melynek ellenpólusa az örök üdvösség. Ezek olyan erős szimbólumok, amelyek között nem létezik átjárhatóság, tisztaságukat az Istennel való örök együttlét és az örök távollét fogalmai biztosítják. Kétségtelen, hogy a művészetek a történelem során olyan relevanciákkal töltötték fel ezeket a szimbólumokat, amelyek az ember számára az örök élvezet és az örök szenvedés abszolút voltát jelentették. Azonban - és ezt