Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

OROSZ GÁBOR VIKTOR: A kétszínű élet partján

fontos szem előtt tartanunk - élvezet és szenvedés gyenge szimbólumok, tehát egymástól kölcsönösen függnek, esetlegesek, megfordíthatóak. Valahogy úgy, mint a gazdag férfiról szóló mesében, aki halála után egy szép helyre érkezett. Puha ágyban aludt, finom ételeket evett, pincéjében arannyal és drágakövekkel teli ládák voltak. Azonban ezer évvel később unatkozni kezdett és ezt kérdezte: hol is vagyok én valójában? Ez a ti hőn áhított mennyországotok? Ez után Péter lejött hozzá a mennyországból és elmondta neki, hogy a pokolban van. Ameddig az élet kétszínűségének fénye világít rá az emberi létre, addig a valóságról nem rendelkezhet teljes ismerettel. A jelen kétszínűsége után Kérdés marad, hogy a végítéletről szóló keresztyén üzenetnek milyen vonatkozásai lehetnek az ember és az őt körülvevő apokaliptikus életérzés számára? Ha a keresztyén teológiának a valóságra vonatkozó mondanivalója van és ha a hit kijelentései a valóság helyes megértéséért folytatott párbeszédben autentikusak kívánnak maradni, akkor tudatosítani kell: a világnak és benne az embernek a jelen kétszínűségében való továbbélését a krisztushit nem garantálja, hanem tagadja. Állítja viszont Isten igazságos ítéletének megtörténtét, jelenét és eljövetelének kikerülhetetlenségét. Mivel a keresztyén hit nem jelent egyet a világ folyamatos fennmaradásával, ezért értékeit és igazságait relativizálja a kijelentés abszolút értékeivel és Isten igazságával szemben. Igenli az ember igazság utáni vágyát, de tudatában van annak, hogy a történelem és az egyes ember életének eseményeit maga az ember - aki része ennek a folyamatnak - nem ítélheti meg a tökéletesség kétségbevonhatatlanságával. Az egyes események igaz vagy hamis voltát és jelentését csak a vég, a jövő tárhatja fel teljesen. A keresztyén hit tanúságot tesz amellett, hogy ez a vég és ez a jövő Jézus Krisztus megváltó munkájában beköszöntött a világba. Az örökkévalóság jelen van a végesben, felismerhetően Isten igéjében és rejtetten a Szentlélek által. Isten ítélete a keresztyén reménység tárgya. Nem félelmet ébreszt, hanem a félelmek között bátorít az Isten igazsága szerinti életre, azzal, hogy ez az igazság az idők végén kiteljesedik és ez lesz az az igazság, mely az élet kétértelműségét egyértelművé teszi az örökkévalóság teljességében.