Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Thesaurus Ecclesiae - TRAJTLER GÁBOR: Szokolay Sándor:Confessio Augustana

- aki halálával - eleget tett A négy mondanivaló négy zenei megoldás. Az ember tehetetlenségét bariton mondja el, mint ítéletet hirdető bíró. A kegyelemről szóló rész szelíd és tiszta harmóniákban szólal meg a kórus szólamaiban. Az értünk szenvedett halál sűrű és szövevényes, ritmusában kegyetlenséget érzékeltető zene. Nem fut rajta át, ahogy megszoktuk már, és ahogy sok prédikációban csak említést nyer: meghalt érettünk. A zene elmélyíti a kínhalál borzalmát. A tételt záró, ismételgetett „satis fecit" - eleget tett - a megkönnyebbülés pianójában visszhangzik. De ecclesia (Az egyházról) Mint valami katedrális, úgy emelkedik az egymásra épített quintek tornya. Majd a 15. században alkalmazott fauxbourdon-technikára rímelő orgonaszót hallunk. Ez az egyház múltjával való azonosságra utalás. Hiszen ez volt Melanchthon szándéka is: békülni és kimutatni a múlt évszázadok egyházával való azonos hitet. Az „item docent" (hasonlóképpen tanítják) szavak imitációs szerkesztésben szólalnak meg, mégpedig prím-imitációban. Ez már a lutheri tanítást vallók egységére utal, akik „ugyanazt tanítják". Végül a kezdetre emlékeztető, felépített „quinttorony" hosszan kitartott akkordja az „anyaszentegyház örökké megmarad" hitvallási mondatokat teszi érzékletessé. De baptismo (A keresztségről) A keresztségről szóló tétel kivételes helyet foglal el a műben. Ugyanis ebben kizárólag a női kar kap szerepet minden kíséret nélkül. Nyilvánvaló, hogy gyermekekről van szó - „a gyermekeket meg kell keresztelni" hangzik a hitvallás szövege. Ezt érzékelteti a magas hangokon megszólaló gyengéd hangzású kar. Ami a teológiai gondolatot fejezi ki, az a szerkesztésben van. A hitvallási szöveg szerint: „...a keresztség által Isten... kegyelmébe fogadja" a gyermekeket. Nos az „Isten kegyelme" szavakra egy háromszólamú osztinátó (periódusonként ismétlődő zene) hangzik. Erre a „gratia Dei" négyütemes ismétlődő témára énekli rá a legfelső szólam a hitvallási szöveget. Teológiailag világos a szerkesztés logikája: ahogyan a keresztség alapja az Isten minket megelőző kegyelme (gratia praeveniens), úgy a zenében is ez az ismétlődő alap, amire ráépül a többi mondanivaló. És még egy szép összefüggés: az osztinátó szerkesztéssel már találkoztunk a Eredendő bűnről szóló tételben. Ott a bűn rontásáról volt szó, ami életünket végigkíséri, tönkreteszi, és kárhozatba juttat minket. Itt a keresztségben az ellentétes párja: az üdvösség felkínálása. A bűnnél komor férfikari osztinátó, itt a női kar tiszta hangzása. Szebb ellentétpárt alig lehetett volna e műbe beépíteni.