Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.
Thesaurus Ecclesiae - TRAJTLER GÁBOR: Szokolay Sándor:Confessio Augustana
De coena Domini (Az úrvacsoráról) Újabb egyedülálló színfolt a műben: a bevezetésben csak az orgona szól, méghozzá pianisszimóban. Világos az utalás az úrvacsorára: a hívők a legtöbb gyülekezetben halk orgonaszó kíséretében részesülnek a szentségben. Itt a bűntől való megkönynyebbítő szabadulás érzését a zene oldozó-nyugalom áhítatába vonja. A hitvallási szöveg pedig így hangzik: „Krisztus teste és vére valósággal jelen van..." Ez a szöveg egy témát indít el, amely fugatós szerkesztésben hangzik fel egymás után a belépő szólamokban. A fúga a zenében a legszigorúbb zenei szerkesztési mód, és mindig a lényeges pontokon kerül alkalmazásra. Itt az úrvacsora megkerülhetetlen dogmatikai sarokkövének kiemelését jelenti: ez Krisztus valóságos teste és vére. De Christi reditu ad iudicium (Krisztus ítéletre való visszatéréséről) A halk úrvacsorai tétel után kontraszt az utolsó napra való figyelmeztetés: felharsan az ítélet trombitája. Heves és zaklatott zenekari tabló érzékelteti a kataklizmát. Ellentétes irányban zakatoló staccatók, és a zenekari szólamok disszonáns mélyberohanása a mindenek összeomlását érzékeltetik. (Itt érhető tetten, hogy Szokolay legalább annyira operaszerző, mint kantáta-komponista.) A megjelenő Krisztust nyolcszólamú kórus hirdeti. A feltámadást ugyanez a kórus a basszustól felfelé fokozatosan belépő szólamokban fortisszimóval ábrázolja. A zaklatott akkordok után a kórus megszelídülve énekli: „A kegyeseknek és választottaknak örök életet és soha el nem múló örömet ad." A kitisztuló harmóniák a menny tiszta örömét festik elénk. Bár újra visszavált az infernális fortisszimóba: „Az istentelen embereket pedig ... elítéli vég nélküli kínszenvedésre." A vég nélkülit a kórus hosszan kitartott akkordja, a kínszenvedést pedig a zenekar disszonáns zakatolása teszi érzékletessé. De cultu sanctorum (A szentek tiszteletéről) A hitvallásnak e tétele képviseli „A megszüntetett visszaélésekről" szóló cikkelyeket. Nem harcias ez a zene, akárcsak a „lassan lépkedő" Melanchthon szövege se az. „A szentekről való megemlékezést meg lehet tartani" - hangzik a gregoriánt idéző kórusrészlet. Ha szelíd is e szövegrészlet, az énekkar által egyszerre mondott szöveg hangsúlyossá teszi a mondatot: „De egyedül Krisztus a mi közbenjárónk. Ot kell segítségül hívnunk." Epilógus (Finale) A hitvallás eredeti zárószava kifejti, hogy sok vitás kérdést lehetne még megtárgyalni. De a leglényegesebb, hogy a hitvallást tevők semmit sem vallanak, ami ellentétben volna a Szentírással vagy az egyetemes keresztyén egyházzal. A kantáta epilógusa ezt ragadja ki:
