Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Thesaurus Ecclesiae - TRAJTLER GÁBOR: Szokolay Sándor:Confessio Augustana

találkozunk azzal, hogy az énekszóló alatt, mint annak ellenpontja, megjelenik a hangszereken egy koráldallam. Ez mindig utalás valami teológiai tartalomra, ami a gyülekezet előtt az ismert korál hallatán asszociációkat ébreszt. így válik a zene több síkúvá. A kórus csak később lép be. Szövege ismétli az előterjesztő szavait. Ez is szimbólum: a hitvallást aláíró és jelenlévő rendeknek és fejedelmeknek helyeslő fejbólintása: bizony így hiszünk mi is. A záró ütemek: „Nostram confessionem!" És mindez hármas fortéval, teljes zenekarral és kórussal. Ez a mi hitvallásunk! Ezzel mintha megelőlegezné a későbbi Luther-kantáta „itt állok, másként nem tehetek" tartásos mondatát. De Deo (Az Istenről) A hitvallás tartalmi része most következik. „Gyülekezeteink nagy egyetértéssel tanítják." De mit? Hogy Isten egy lényeg és három személy. Mindez három szólamú női karral szólal meg szelíden, alázattal. Egynemű kar, három szólamban. Mi ez, ha nem a Szentháromság zenei kifejezése? Kézenfekvő volna, hogy az Istenről való bizonyságtételt nagy zenekari és kórus-forték fejeznék ki, hiszen a Mindenhatóról van szó. Szokolay zenéje most azonban tartózkodó. Idézi a keresztyén évszázadok hitét, az előző korok hitvallásainak tételeit, higgadtan, pontosan és hitelesen. A zene csak a tétel végére bomlik ki a „Spiritus Sanctus" szövegrésznél, ahol ismétlésekkel és hangszereléssel kiemelést kap a Sanctus szó. Ez már a zeneirodalom Sanctus-tételeire emlékeztet. E ponton mintha Szokolay is őrizni és erősíteni szeretné a miseszerkezet Luther által is mélyen vállalt hagyományát. De peccato originis (Az eredendő bűnről) A kétszólamú hangszeres basszus szomorú világba vezet. Mintha sötét színpadon súlyos terhet cipelő, magukat vonszoló embereket látnánk. A zene ezt a kétszólamú négy ütemet ismétli a tétel végéig osztinátót képezve: „Minden ember bűnnel születik." Világosan érthető, mi az a teher, amitől nem tud az ember saját erejéből szabadulni. Ez osztinátó felett énekli a bariton a hitvallók tanítását az Ádámtól örökölt bűnről. Ez tart a szövegben megszólaló feloldásig: „mely elkárhoztatja ... azokat, akik a keresztség által és a Szentlélektől újjá nem születnek." Az egyre világosodó képből felhangzik akárcsak a bűnbeesés után a protoevangélium (lMóz 3,15.) - kilépve a hitvallás szószerinti idézetéből: „ Sola gratia! Solus Christus!" Az üdvösség ígéretét a végül tisztán zengő, kitartott G-dúr akkord és a megcsendülő harangjáték sejteti. De iustificatione (A megigazulásról) Ebben a tételben négy mondanivaló van: - senki sem igazulhat meg saját erejéből, érdeméből vagy cselekedetekből - ingyen igazíttatunk meg Krisztusért